Ezért nem készítenek csirkés tésztát az olaszok
Az étlapokon gyakran találkozhatunk csirkés Alfredóval vagy csirkés pennével, Olaszországban azonban ezek a fogások aligha számítanak hagyományosnak. Ennek nem az az oka, hogy Itáliában ne szeretnék a csirkét, inkább az, hogy egészen más logika szerint épül fel náluk az étkezés. A tészta és a hús általában külön szerepet kap az asztalon.
Ha gasztronómiáról van szó, az olaszok mindig előnyben részesítik a hagyományt: nem szeletelik fel a pizzát miután kisült, és ragaszkodnak egy pohár szénsavas vízhez a kávéjuk mellé. Aki járt már Olaszországban, vagy evett valóban hagyományos olasz étteremben, annak talán az is feltűnt, hogy csirkés tésztát hagyományos olasz étlapokon ritkán találni. Ez elsőre furcsának tűnhet, főleg azoknak, akik az itáliai konyhát az amerikai-olasz klasszikusokon keresztül ismerték meg. A különbség azonban nem véletlen. Az olasz gasztronómia egyik alapja a fogások tiszta szerepe és az ízek egyensúlya – írja a Duca D’Italia.
Egy hagyományos olasz étkezés több részből áll. A primo piatto, vagyis az első fogás általában tészta, rizottó vagy leves. Ezt követi a secondo piatto, amelyben már hús vagy hal kerül az asztalra, majd mellé érkezhet a contorno, vagyis a zöldséges köret. A tészta tehát önálló fogás, nem pedig köret vagy húsalapú egytálétel, mint sok receptben. A csirke a második fogásokat erősíti, ezért hagyományosan nem keverik össze a tésztával.
Ahogy arra az Artipasta is felhívja a figyelmet, a hagyományos tésztaételekben az olaszok inkább más húsokat használnak. A guanciale szalonna vagy a kolbász beépül a szószba: zsírt, mélységet, karaktert ad neki. A csirke ezzel szemben sokszor nem olvad össze ugyanígy a mártással, ezért az olasz hagyományban ritkán tekintenek rá ideális kiegészítőként.
Ahogy a pizzáknál, úgy a tésztaételeknél sem esnek túlzásba. Gyakran néhány egyszerű alapanyagra építenek, például szezonális zöldségre, hüvelyesekre, paradicsomszószra, érlelt sajtra vagy kiváló extra szűz olívaolajra. A cél az, hogy a kevés, jó minőségű hozzávaló harmonikus egészet alkosson.
A csirkés tészta inkább az olasz-amerikai konyha terméke. Amikor az olasz bevándorlók megérkeztek az Egyesült Államokba, a hús sokak számára könnyebben elérhetővé vált, az adagok pedig nagyobbak lettek. A receptek alkalmazkodtak a helyi ízléshez, így születtek meg azok a krémes, gazdag, sokszor csirkével tálalt tésztaételek, amelyeket ma sokan olasznak gondolnak. Ezeknek is megvan a saját történetük, de nem az olasz kulináris hagyományt tükrözik.
Olvasd el ezt is!