Aki rendelt már kávét Olaszországban, valószínűleg észrevette, hogy a fekete mellé gyakran egy kis pohár vizet is adnak. Sokan ezt egyszerű figyelmességnek tartják, pedig a szokás mögött régi kávéházi logika áll. A víz eredeti célja az volt, hogy semlegesítse az ízeket a kávé előtt.
A vizet hagyományosan a kávé előtt érdemes meginni. Így megszabadulhatunk azoktól az utóízektől, amelyek egy korábbi ételből, italból vagy akár egy erősebb fűszerezésű fogásból maradhattak a szánkban. Az eszpresszó aromái ugyanis sokkal tisztábban érezhetők, ha nem keverednek más ízekkel, írja a Vince.
Olaszországban több helyen szénsavas víz kerül a kávé mellé, de ez nem mindenhol egységes szabály. A buborékok segíthetnek felfrissíteni a szájpadlást és a nyelvet, így a kávé íze tisztábban érvényesülhet. Ráadásul a víz semleges ízű, így kifejezetten a kávé eredeti aromái maradnak a középpontban.
A hagyomány abból az időből ered, amikor a kávézók jóval nagyobb büszkeséggel őrizték saját keverékeiket és pörköléseiket. Mielőtt a tömegtermelt, egységes ízprofilú kávék elterjedtek volna, egy-egy kávéház számára fontos volt, hogy a vendég valóban azt érezze, amit a pörkölés, az őrlés és az elkészítés együtt kiadott. A víz ezért nem dísz volt a csésze mellett, sokkal inkább az ízlelés előkészítésének fontos része.
Ugyanakkor nem mindenki ragaszkodik a szénsavas változathoz. Egyesek szerint a buborékok kissé eltompíthatják az ízlelőbimbókat, mások úgy vélik, hogy a pezsgés a kávé illatának érzékelését is megzavarhatja. Emiatt teljesen elfogadható a szénsavmentes víz is. A lényeg nem a buborék, hanem az, hogy a kávé előtt megtisztítsuk az ízlelést.
Az olasz kávézási szokásokban egyébként több apró különbség is tovább él. A tejes italokat, például a cappuccinót hagyományosan délelőtt fogyasztják, délután pedig sok helyen az eszpresszó számít természetes választásnak. Az sem mindegy, hogy a vendég a pultnál issza meg a kávéját, vagy asztalhoz ül, utóbbi ugyanis jellemzően drágább lehet.
Olvasd el ezt is!