Így lett a kávé az emberi civilizáció egyik legmeghatározóbb itala
A kávé ma a mindennapok egyik legismerősebb rituáléja, amely reggeleket indít, beszélgetéseket kísér, és évszázadok óta a társasági élet fontos eleme. Története azonban jóval kalandosabb, mint gondolnánk: legendák, kereskedelmi útvonalak, vallási viták és gazdasági fordulatok formálták azon az úton, amely során a világ egyik legnépszerűbb italává vált.
A legismertebb történet szerint a kávé hatását egy etióp kecskepásztor, Kaldi fedezte fel a 9. század körül. A legenda úgy tartja, hogy észrevette: kecskéi egy piros bogyókat termő cserje termésétől feltűnően élénkké váltak, és még éjszaka sem akartak aludni. Amikor ő maga is megkóstolta a gyümölcsöt, hasonló élénkítő hatást tapasztalt. Bár a történet valóságtartalma bizonytalan, jól jelzi, hogy a kávé eredetét Etiópia magasföldjeihez kötik.
A történeti források szerint a kávét a térségben már jóval azelőtt ismerték, hogy italként elterjedt volna. A kávécserje leveleiből teát készítettek, a bogyókat vajjal és sóval keverték energiadús falatként, később pedig megszárították, megpörkölték és főzetet készítettek belőlük. Az ital élénkítő hatása hamar ismertté vált.
A kávé a kereskedelmi útvonalakon jutott el a Közel-Keletre, ahol a 15. századra már rendszeresen fogyasztották. A jemeni szúfi közösségek például vallási szertartások során itták, mert segített ébren maradni az éjszakai imák és rituális énekek idején. Rövid időn belül az Oszmán Birodalom városaiban is megjelent, ahol a pörkölt és őrölt kávébabból sötétebb, erőteljesebb italt készítettek.
Ekkor született meg a kávéház kultúrája is. A nagyvárosokban olyan helyek nyíltak, ahol az emberek kávé mellett beszélgettek, sakkoztak, zenét hallgattak vagy éppen politikai híreket vitattak meg. Ezek a kávéházak a társasági élet fontos tereivé váltak, ezért gyakran „a bölcsek iskoláinak” nevezték őket.
Az ital népszerűsége azonban vitákat is kiváltott. 1511-ben például Mekka vallási bírósága elé került a kérdés, hogy a kávé fogyasztása megengedhető-e. A tudósok végül engedélyezték, ami utat nyitott a kávéházak gyors terjedése előtt Damaszkuszban, Isztambulban és a térség más városaiban.
A 17. századra a kávé Európába is eljutott. Londonban az 1650-es évektől sorra nyíltak a kávéházak, amelyek hamar az értelmiségi és kereskedelmi élet fontos találkozóhelyeivé váltak. Egyetlen pennyért egy csésze kávét és élénk beszélgetéseket is kapni lehetett ezeken a helyeken – ezért ragadt rájuk a „penny egyetem” elnevezés.
A kávé iránti kereslet idővel globális gazdasági erővé vált. A termesztés előbb Indiában és Indonéziában, később Latin-Amerikában vált meghatározóvá, idővel hatalmas ültetvények jöttek létre. A 20. század elejére Brazília adta a világ kávétermelésének túlnyomó részét, és az ital a nemzetközi kereskedelem egyik meghatározó termékévé vált.
A 20. században a kávéfogyasztás új formákat öltött: megjelentek az eszpresszógépek, az ipari pörkölés és a nagy kávémárkák, az utóbbi évtizedekben pedig egy új hullám indult el, amely a minőségi kávébabot, a termőhelyet és az elkészítés módját állítja a középpontba. Bár a kávé ma a világ egyik legnépszerűbb itala, a termesztés mögött komoly gazdasági és környezeti kérdések húzódnak: a klímaváltozás egyre szűkíti azokat az egyenlítői területeket, ahol a kávécserje ideális körülmények között termeszthető, ezért a kutatók már most ellenállóbb fajták fejlesztésén dolgoznak.
Olvasd el ezt is!