5 kávéfőző, 5 szemlélet: így alakítja a választott eszköz a reggeli kávé karakterét
A kávé ízét nagyban befolyásolja, hogy miben készítjük el. Egy olasz kotyogós, egy török cezve, egy japán szifon, egy AeroPress vagy egy V60 egészen eltérő karaktert ad ugyanannak az alapanyagnak. 5 eszköz, 5 különböző kávékultúra – és 5 eltérő reggeli ritmus.
A kávéfőző választása ízlésről, tempóról és szemléletről is árulkodik. Van, amelyik generációk óta a családi konyha része, van, amelyik több százéves hagyományt hordoz, és akad olyan is, amely modern mérnöki gondolkodásból született. A különbség az ízben, az elkészítés módjában és az élményben is érezhető.
A kotyogós 1933-ban indult el világhódító útjára, amikor is egy bizonyos Alfonso Bialetti szabadalmaztatta a Moka Express nevet viselő eszközét. A Bialettik működése egyszerű: a melegítés során keletkező, körülbelül 1-2 baros gőznyomás átnyomja a vizet az őrölt kávén, az ital pedig a felső tartályban gyűlik össze. Az eredmény intenzív, testes kávé, amely otthon is az eszpresszóhoz hasonló karaktert ad. A márka ikonikus, bajuszos figurája Alfonso fia, Renato Bialetti alakját idéző reklámkarakter, amely az 1950-es évektől vált ismertté. A Moka Express mára az olasz háztartások alapdarabja: a tűzhelyen gőzölgő alumíniumkanna és a jellegzetes kotyogós hang sokak számára a reggel része.
A török kávé főzőedényének neve cezve, amely kis, hosszú nyelű, gyakran rézből készült edény. A nagyon finomra őrölt kávé vízzel együtt melegszik benne, majd az ital szűrés nélkül kerül a csészébe. A szemcsék leülepednek az alján, ezért fogyasztás előtt rövid pihentetés szükséges. A készítés módja régiónként és családonként eltérhet: készülhet parázson, forró homokban vagy egyszerű gázlángon. A habképzés, a melegítés tempója és a tálalás apró részletei a hagyomány részét képezik. A csészéhez gyakran kínálnak egy darab rózsás vagy pisztáciás lokumot, vagyis egy puha, zselés állagú édességet, amely finoman ellenpontozza a kávé kesernyés ízét. A csésze alján maradó zaccból sok helyen jósolnak, így a török kávé a beszélgetések és társas együttlétek része is.
A vákuumos, más néven szifonos kávéfőző a 19. század első felében jelent meg Európában. Két üvegkamrából áll: az alsó részben melegített víz a nyomás hatására feljut a felső kamrába az őrölt kávéhoz, majd a hőforrás eltávolításakor a folyadék egy szűrőn keresztül visszaáramlik az alsó edénybe. Bár az eszköz európai eredetű, a 20. század második felében Japánban vált igazán meghatározóvá. A japán kávékultúra nagy hangsúlyt fektet a pontosságra és az esztétikára, a szifon pedig mindkettőt látványosan képviseli. A víz a felső kamrában teljesen körbeveszi az őrleményt, majd a hő elvétele után visszahúzódik az alsó edénybe. A specialty kávézókban ma is gyakran az asztalnál készítik, ami önmagában is izgalmas élmény.
Az AeroPress 2005-ben jelent meg, Alan Adler fejlesztéseként. Egy hengerből és egy dugattyúból álló eszköz, amely rövid ideig áztatja a kávét, majd kézi nyomással átnyomja az italt egy papírszűrőn. Az eszköz könnyű és hordozható, a tisztítása egyszerű: a végén egy tömör kávékorong marad, amely egy mozdulattal eltávolítható. Az AeroPress előnye, hogy az elkészítési arányok, az őrlés finomsága és az idő változtatásával különböző ízprofilok érhetők el. Emiatt külön versenykultúra is kialakult köré.
A V60 a japán Hario által fejlesztett, 60 fokos kúpszögű, papírszűrős eszköz. A kúpos forma és a belső spirálos kialakítás az egyenletes vízáramlást segíti, ami tiszta, jól elkülönülő ízjegyeket eredményez. A módszer a specialty kávézók egyik alaptechnikája. A siker kulcsa a pontosság: az öntés ritmusa, az őrlemény finomsága és a vízhőmérséklet mind hatással van a végeredményre. A V60 azoknak való, akik szeretnek tudatosan, nagy odafigyeléssel kávét készíteni, és értékelik az aromák tiszta megjelenését.
Olvasd el ezt is!