A kotyogóst sokan alábecsülik. Gyakori tapasztalat, hogy első próbálkozásra keserű kávé készül, a főző pedig ezek után a szekrény mélyére kerül. Valójában a kotyogós egy átmeneti megoldás az eszpresszó és a filterkávé között: megfelelő használattal tiszta, koncentrált, mégis jól iható kávét ad.
Az egyik legfontosabb tényező az őrlemény. A kotyogóshoz nem való az eszpresszófinomságú kávé, mert túl lassan engedi át a vizet, és könnyen keserű ízeket eredményez. Ideális esetben valamivel durvábbra érdemes őrölnünk a kávét, és a szűrőbe töltve nem szabad lenyomkodni, elég a tetejét elsimítani.
A tisztaság legalább ilyen lényeges. A régi, lerakódott kávémaradék nem javít az ízen, épp ellenkezőleg: tompa, kellemetlen mellékízeket ad az italhoz. A gumitömítés állapotára is érdemes figyelni, és a kotyogóst tároláskor nem teljesen összecsavarni, hogy az anyag ne öregedjen el idő előtt.
A főzésnél nagy különbséget jelent, hogy hideg vagy forró vízzel indulunk. A forró víz használata csökkenti annak esélyét, hogy a kávé túlhevüljön, így kevésbé válik keserűvé. A vizet a biztonsági szelep aljáig kell tölteni, majd a főzőt gyorsan tűzre tenni.
Amikor a kávé elkezd lefolyni, már érdemes figyelni a hangokat. Amint megjelenik a jellegzetes bugyborékolás, a főzést meg kell szakítani: a kotyogóst le kell venni a tűzről, és hideg víz alá tartani az alját. Ez megállítja a további kivonatolást, és tisztább ízt eredményez.
Az így elkészült ital még nem americano, hanem egy koncentrált kávé. A forró vízzel felöntött kotyogós kávé viszont ízében és arányaiban már pontosan azt adja, amit americanónak nevezünk: hosszú, kiegyensúlyozott italt, amely nem válik sem túl erőssé, sem keserűvé. A hígítás mértéke ízlés kérdése, de éppen ez adja az americano rugalmasságát.
Olvasd el ezt is!