Saját királynője is van Bajorország különleges fehér kolbászának
A bajor konyha egyik legismertebb fogásának varázsa a számtalan hozzá köthető hagyományban rejlik. A Weisswurst elkészítésének előre meghatározott módja van, édes mustárral és pereccel tálalják, sajátos technikával is fogyasztható, sőt régi szokás szerint még dél előtt illik megenni. Münchenben több mint másfél évszázada a helyi gasztronómia egyik jelképe.
A Weisswurst, vagyis szó szerint „fehér kolbász” gyökerei elsősorban Münchenhez és Bajorországhoz vezethetők vissza. A hagyományos változat borjú- és sertéshúsból, főtt sertésbőrből, hátszalonnából, petrezselyemből, hagymából, citromhéjból, sóból és fehér borsból készül. A hozzávalókat jéggel együtt finom, egynemű masszává dolgozzák, majd természetes sertésbélbe töltik.
Jellegzetes világos színét részben annak köszönheti, hogy a húskeveréket nem a többi kolbászféle esetében megszokott módon füstölik vagy sütik meg. A megtöltött kolbászokat forró vízben, kíméletesen főzik készre. Ettől marad a Weisswurst puha, halvány és egészen más állagú, mint például a ropogósra sült bajor kolbászok.
A Weisswurstot hagyományosan kerámiaedényben, forró vízben viszik az asztalhoz, mellé pedig friss perec és bajor édes mustár kerül. Utóbbi karakteresen eltér az általunk megszokott csípősebb mustároktól, édeskés íze ugyanis kifejezetten a visszafogottabb fűszerezésű kolbászhoz igazodik.
A belet hagyományosan nem eszik meg. Az egyik legismertebb bajor módszer a zuzeln, amelynek során a kolbászt kézbe veszik, a végét felnyitják, majd a puha tölteléket egyszerűen kiszívják a bélből. Természetesen vannak olyanok is, akik inkább felvágják a kolbászt, és eltávolítják róla a burkot.
Egy régi bajor mondás szerint a kolbász nem hallhatja meg a déli harangszót, vagyis még dél előtt el kell fogyasztani. A szokás abból az időből ered, amikor megfelelő hűtés híján a reggel frissen elkészített kolbász gyorsan megromolhatott. Emiatt hagyományosan inkább délelőtti ételnek számított, és a klasszikus bajor Weisswurstos reggeli ma is ismert szokás, sőt vannak, akik sör mellett szeretik megenni. Napjainkban ezt már jóval lazábban kezelik. Bajorországban természetesen délután is találkozhatunk fehér kolbásszal.
A Weisswurst eredetéről szóló legismertebb történet 1857-ben, Münchenben játszódik. A legenda szerint egy Sepp Moser nevű vendéglős kifogyott azokból a vékony juhbelekből, amelyeket eredetileg a kolbászaihoz használt, ezért vastagabb sertésbéllel helyettesítette őket. Moser attól tartott, hogy az új kolbászok sütés közben szétdurrannak, ezért grillezés helyett forró vízben főzte meg őket. A kényszermegoldásból végül önálló fogás született, amely idővel Bajorország egyik legismertebb gasztronómiai szimbólumává vált.
Olvasd el ezt is!