Az olaszok szerint már azelőtt elrontjuk a pizzát, hogy beleharapnánk
Olaszországban az éttermi pizza legtöbbször egészben, szeletelés nélkül érkezik az asztalra. Ennek nem az az oka, hogy megfeledkeztek a szeletelésről vagy a vendégre bíznák a pluszmunkát. Az apró szokás sokat árulkodik arról, hogyan gondolkodnak az olaszok a pizzáról, az alapanyagokról és az evés ritmusáról.
A hagyományos olasz pizza szerkezete egészen más, mint amit sok országban megszokhattunk. Van, ahol vastagabb, máshol vékonyabb tészta jellemző, egyes helyeken ropogósabb, míg megint máshol puhább széle lehet a fogásnak. Éppen ezért nem mindegy, mikorra időzítjük a szeletelést.
Az olasz pizzák feltétje gyakran lágyabb, szaftosabb, néha szinte folyékony állagú. A paradicsomot általában nem főzik elő, hanem összezúzva kerül a tésztára, a jó minőségű mozzarella pedig melegítés közben nedvességet ereszt. Ha a pizzát már a konyhában felszeletelnék, a feltét könnyen lecsúszna az alapról, eláztatná a tésztát, és a pizza végső soron elveszítene azt a karaktert, amelyet a szárazabb, levegősebb perem és a forró, lágy középrész együtt ad.
A másik ok a hőmérsékletben keresendő. Az olasz pizzát frissen, közvetlenül a kemencéből kivéve érdemes enni. Ha túl korán felvágják, gyorsabban hűl, a mozzarella pedig rágósabbá válhat.
Olaszországban elterjedt az a nézet, hogy egy pizza általában egy ember adagja. Nem feltételezik, hogy az asztaltársaság automatikusan megosztja egymással, bár természetesen ez is előfordulhat. A vendég így maga döntheti el, hogyan eszi a pizzáját, villával és késsel, kézzel, vagy a kettőt váltogatva.
A pizza hazájában rendszerint villával és késsel eszik, főleg azért, mert a tészta forró és lágy közepső részét így könnyebb fogyasztani. A szárazabb széleket sokan már kézzel eszik. Akik ragaszkodnak a kézzel evéshez, gyakran összehajtják a szeletet, hogy a feltét ne csússzon le róla, de formálisabb környezetben mindig az evőeszközök használatát részesítik előnyben.
Az olaszok többsége a hagyományos, tányéron felszolgált kerek pizzát kedveli, amelyet olaszul pizza al piattónak neveznek. A preferenciák azonban régiónként változhatnak, Észak-Olaszországban például a sonkás-gombás változat viszi a prímet, míg délen a bivalymozzarellás margheritára esküsznek. Az viszont biztos, hogy a pizza Olaszországban társasági étel, és sokaknál hetente legalább egyszer az asztalra kerül.
A tökéletes olasz pizza tésztája hagyományosan csak liszt, víz, élesztő és só felhasználásával készül, hozzáadott zsiradék nélkül. A végeredmény általában vékonyabb és könnyebb lesz, ráadásul nem is pakolják meg annyira, mint a külföldi konyhákban. Az olaszok sokszor idegenkednek az olyan feltétektől, mint az ananász vagy a csirke, mert ezek távol állnak a hagyománytól. A töltött pizza sem része a klasszikus olasz pizzakultúrának, ahogy a mártogatós szószok sem. Olaszországban a pizza önmagában teljes étel, amelynek ízét a tészta, a paradicsom, a mozzarella és a kevés, jól megválasztott feltét egyensúlya adja.
Olvasd el ezt is!