1485 és 1603 között a Tudor-ház tagjai ültek Anglia trónján. Ebben az időszakban a halálbüntetés a politikai ellenfelekkel való leszámolás egyik eszköze volt, a felségárulással vádoltakat pedig rendkívüli szigorral büntették. A korszak egyik legismertebb börtöne a londoni Tower volt, ahol számos politikai foglyot tartottak. Bár az erődítményhez rengeteg kivégzés emléke kapcsolódik, a halálos ítéletek többségét valójában a közelében fekvő Tower Hillen hajtották végre.
A nyilvános kivégzések jelentős társadalmi eseménynek számítottak. A nézők már az elítéltek érkezése előtt elfoglalták helyüket, a környéken pedig árusok ételeket és italokat kínáltak. Az is előfordult, hogy a kíváncsiskodók a Temzén horgonyzó hajók kötélzetére kapaszkodtak fel, hogy jobban lássák az eseményeket.
A kivégzés módját az elkövetett bűncselekmény és az elítélt társadalmi helyzete is befolyásolta. A közrendűeket gyakran felakasztották, míg a nemesek számára a lefejezés számított a kevésbé megalázó halálnemnek. A felségárulásért elítélt férfiakat ennél kegyetlenebb büntetés is sújthatta, amely akasztásból, kibelezésből és felnégyelésből állt. A kivégzettek földi maradványait esetenként közszemlére tették. A levágott fejeket például a London Bridge-en helyezték el, hogy figyelmeztessék az uralkodóval szembefordulókat.
A magas rangú foglyok egy részét a Tower falain belül, szűkebb közönség előtt végezték ki. Közéjük tartozott Boleyn Anna, VIII. Henrik angol király második felesége, akit házasságtöréssel és felségárulással vádoltak meg. A történészek máig vitatják a vádak megalapozottságát. Az uralkodónét 1536. május 19-én fejezték le. A megszokott bárdos kivégzés helyett VIII. Henrik egy Franciaországból érkező, karddal dolgozó hóhért rendelt a feladatra. A módszer gyorsabb halált ígért, mivel a bárddal végrehajtott lefejezések olykor több csapást is igényeltek.
Az 1558-ban trónra lépő I. Erzsébet idején a vallási ellentétek továbbra is meghatározták az ország politikáját. A protestáns királynő ellen szervezett katolikus összeesküvések résztvevőit gyakran felségárulással vádolták meg, és sokan közülük a Tower börtönébe kerültek. A nyilvános kivégzések a Tudor-kor lezárulása után is népszerűek maradtak, Londonban pedig egészen 1868-ig folytatódott ez a gyakorlat. A Towerben még a 20. században is hajtottak végre halálos ítéletet. Az utolsó elítélt Josef Jakobs német kém volt, akit 1941. augusztus 15-én lőttek agyon.
Olvasd el ezt is!