Jack Ketch a 17. század második felében dolgozott nyilvános hóhérként Angliában. Korai életéről keveset tudni, annyi azonban biztos, hogy ő maga is megjárta a börtönt. Edward Dun hóhér mellett tanulta ki a mesterséget, majd az 1660-as években kezdett nyilvános kivégzőként dolgozni.
A hóhér munkája nem számított különösebben jól fizető foglalkozásnak. Ketch 1682-ben még sztrájkba is lépett magasabb fizetésért, de a kivégzők több más módon is pénzt kereshettek. Gyakran megtarthatták az elítéltek ruháit, amelyeket aztán eladhattak. Mivel sokan a legjobb öltözékükben akartak megjelenni életük utolsó perceiben, ezek a darabok értékesek lehettek. A kivégzéshez használt kötél is keresett árunak számított. A babonás vásárlók szerencsehozó és gyógyító erőt tulajdonítottak a hóhér kötelének, így akár egyetlen száláért is hajlandók voltak fizetni. Egy híres bűnöző kivégzésénél Ketch akár hüvelykenként egy shillinget is elkérhetett érte.
A halálraítélteknek azonban ennél sokkal nyomósabb okuk volt arra, hogy pénzt adjanak a hóhérnak: abban reménykedtek, hogy a kenőpénzért cserébe gyorsabb és kevésbé fájdalmas halált kapnak.
A korszak akasztásai egészen másként zajlottak, mint a később alkalmazott hosszú ejtéses módszer. Az elítélt egy zsámolyon vagy létrán állt, nyakában a kötéllel, majd eltávolították alóla a támaszt. A kivégzés kimenetele jelentős részben a hóhér ügyességén múlott. A kötelet megfelelően kellett előkészíteni, a hurkot pontosan kellett elhelyezni, különben az elítélt nem veszítette el gyorsan az eszméletét, hanem lassan megfulladt. Stephen College 1681-es kivégzéséről egy korabeli feljegyzés azt írja, hogy körülbelül fél órán át függött a kötélen, mielőtt levágták és végrehajtották rajta az ítélet további részét.
1683-ban Lord William Russellt a II. Károly elleni összeesküvésben való részvétel miatt ítélték halálra. Russell tíz guineát adott Ketchnek, hogy a hóhér a lehető leggyorsabban végezzen vele. Ennek ellenére a lefejezés katasztrofálisan sikerült. A korabeli beszámolók szerint Ketchnek legalább háromszor kellett lesújtania a baltával. A botrány akkora lett, hogy maga a hóhér is magyarázkodásra kényszerült: azt állította, Russell nem megfelelően helyezkedett el, őt pedig megzavarták, miközben célzott. Mások szerint Ketch részeg volt. Olyan feltételezés is elterjedt, hogy valaki még több pénzt fizetett neki azért, hogy szándékosan tegye fájdalmassá Russell utolsó perceit. Erre azonban nincs bizonyíték.
Két évvel később James Scott, Monmouth hercege került Ketch elé. A herceget azután ítélték árulásért lefejezésre, hogy sikertelen felkelést vezetett II. Jakab király ellen. Monmouth jól ismerte Russell kivégzésének történetét, ezért pénzt nyomott Ketch kezébe, és figyelmeztette:
A herceg azt is megígérte, hogy szolgája további pénzt ad a hóhérnak, ha megfelelően végzi el a munkáját. Amikor azonban meglátta és megérintette a baltát, Monmouth állítólag már attól tartott, hogy annak pengéje nem elég éles. Igaza lehetett.
Ketch első baltacsapása nem ölte meg Monmouthot: a herceg felemelkedett a tőkéről, és a hóhérjára nézett, majd ismét lehajtotta a fejét. A következő csapás a vállát érte. Három ütés után Monmouth még mindig életben volt, Ketch pedig állítólag eldobta a baltát, és kijelentette, hogy nem képes folytatni. A seriff azonban rákényszerítette. Ezután további csapások következtek, a kivégzést pedig végül egy késsel fejezték be. Még a nyilvános kivégzések brutalitásához szokott tömeg számára is túl sok volt, amit látott. A nézők közül többen Ketch felé indultak, és a hóhér csak katonai védelem mellett tudott elmenekülni a helyszínről.
Monmouth kivégzése tovább erősítette Ketch hírhedt reputációját. Egy évvel később egy seriffel kialakult konfliktus után elveszítette állását és börtönbe került. Helyére korábbi segédje, Pascha Rose került. A történet azonban bizarr fordulatot vett: Rose-t mindössze néhány hónappal később rablásért elítélték. Ketchet visszahelyezték állásába, így végül ő akaszthatta fel saját korábbi segédjét. Jack Ketch 1686 végén halt meg, halálának pontos oka nem maradt fenn. Neve azonban még évszázadokig tovább élt az angol nyelvben. Olyannyira összefonódott a kivégzésekkel, hogy a „Jack Ketch” kifejezést sokáig egyszerűen a hóhér szinonimájaként használták.
Olvasd el ezt is!