VIII. Henrik uralkodásának egyik legfontosabb kérdése a trónutódlás volt. Első feleségétől, Aragóniai Katalintól hat gyermeke fogant, de csak egy, a későbbi I. Mária élte meg a felnőttkort. Henrik azonban fiúörököst akart, ezért amikor világossá vált, hogy Katalintól már aligha születhet gyermeke, megpróbálta érvényteleníttetni házasságukat.
Miután ehhez nem kapta meg a pápa jóváhagyását, szakított Rómával, és az angol egyház fejévé tette magát. Feleségül vette Boleyn Annát, aki azonban szintén nem adott neki fiút: egyetlen életben maradt gyermekük a későbbi I. Erzsébet volt. Annát 1536-ban kivégezték, Henrik pedig még ugyanabban az évben feleségül vette Jane Seymourt.
Végül ő szülte meg 1537-ben a király régóta várt fiúörökösét, a későbbi VI. Eduárdot.
Henrik fiatalon sportos és energikus uralkodó hírében állt, élete második felében azonban egészsége drámaian megromlott. Ebben szerepet játszhatott egy 1536-os lovagi torna is, amelyen teljes páncélzatban leesett a lováról, majd a szintén páncélt viselő ló is ráesett.
Egyes beszámolók szerint Henrik hosszabb időre elvesztette az eszméletét. Bár túlélte a balesetet, ezután egyre súlyosabb egészségügyi problémák gyötörték. Lábán krónikus fekélyek alakultak ki, mozgása jelentősen korlátozódott, testsúlya pedig fokozatosan nőtt.
Személyisége is egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Felmerült, hogy a baleset során elszenvedett fejsérülés hozzájárulhatott későbbi viselkedéséhez, ezt azonban évszázadok távlatából nem lehet bizonyítani.
Uralkodásának utolsó éveiben mindenesetre egyre bizalmatlanabbá vált környezetével szemben.
Henrik udvarában ekkor két nagy politikai-vallási tábor versengett egymással. Az egyik oldalon a protestáns reformokat támogató főurak, a másikon a katolikus hagyományokhoz ragaszkodók álltak.
Utóbbiak közé tartozott Henry Howard, Surrey grófja és apja, Thomas Howard, Norfolk harmadik hercege. A fiatalabb Howard különösen aggasztotta a királyt: előkelő származása révén maga is rendelkezett királyi felmenőkkel, ráadásul saját címerében olyan királyi jelképet kezdett használni, amelyet Henrik provokációnak tekinthetett.
A király attól tartott, hogy halála után Howardék veszélyeztethetik a mindössze kilencéves Eduárd hatalmát, esetleg megpróbálhatják visszafordítani az angol egyház reformját. Apa és fia ellen végül felségárulás miatt indult eljárás. Hogy valóban összeesküvést terveztek-e, máig kérdéses.
Henry Howardot 1547 januárjában halálra ítélték. A korabeli felségárulási perekben a vádlottak helyzete eleve rendkívül nehéz volt: nem készülhettek fel megfelelően az ellenük felhozott bizonyítékokra, és jogi képviseletre sem számíthattak.
Howardot végül január 19-én kivégezték, de apja, Thomas Howard sem kerülte el az ítéletet. VIII. Henrik január 27-én jóváhagyta a kivégzését, amelyet másnapra tűztek ki. Csakhogy aznap éjjel váratlan fordulat történt.
Henrik állapota ekkor már rohamosan romlott. Január 27-én egyik legközelebbi udvari embere, Anthony Denny közölte vele, hogy közel lehet a halál, ezért ideje felkészülnie rá. A király Canterbury érsekét, Thomas Cranmert kérte maga mellé, de mire az érsek megérkezett, Henrik már beszélni sem tudott. Cranmer későbbi beszámolója szerint arra kérte a királyt, adjon valamilyen jelet keresztény hitéről, mire Henrik megszorította a kezét.
VIII. Henrik 1547. január 28-án, hajnalban meghalt. Ötvenöt éves volt. Halála egyben Thomas Howard életét is megmentette. A herceget éppen aznap végezték volna ki, az új vezetés azonban lefújta az ítélet végrehajtását. Howard a Towerben maradt fogságban, ahonnan évekkel később, I. Mária uralkodása alatt szabadult. Fia így VIII. Henrik uralkodásának utolsó kivégzett áldozataként vonult be a történelembe.
A király halálát nem jelentették be azonnal. A hírt három napig titokban tartották, miközben a szolgák a látszat fenntartása érdekében továbbra is ételt vittek Henrik lakosztályába.
A háttérben eközben már megkezdődött a hatalmi helyezkedés. Henrik azt akarta, hogy kiskorú fia mellett egy többtagú régenstanács kormányozzon, végül azonban Jane Seymour testvére, Edward Seymour került ki győztesen a küzdelemből, és Lord Protector címmel gyakorlatilag Anglia vezetője lett.
Henrik másik nagy terve sem valósult meg. Bár monumentális síremléket szánt magának, az soha nem készült el, őt pedig Jane Seymour mellett helyezték örök nyugalomra a windsori Szent György-kápolnában.
A trónért folytatott megszállott küzdelmében VIII. Henrik egész életében fiúörökösre vágyott, végül azonban éppen az a gyermek uralkodott a legrövidebb ideig, akinek megszületésére annyit várt. VI. Eduárd 1553-ban, mindössze 15 évesen meghalt. A Tudor-korszak két meghatározó uralkodója végül Henrik két lánya, I. Mária és I. Erzsébet lett.
Olvasd el ezt is!