VIII. Henrik negyedik házasságát ezúttal nem elsősorban a szerelem, hanem a politika szervezte. Jane Seymour 1537-es halála után a királynak új feleségre volt szüksége, Thomas Cromwell pedig a németországi Kleve hercegi családjában látott megfelelő szövetségest.
A választás Klevei Annára esett. Henrik még a találkozásuk előtt megkapta Hans Holbein híres portréját a hercegnőről, majd beleegyezett a házasságba. Amikor Anna 1539 végén Angliába érkezett, a király nem volt hajlandó egyszerűen kivárni a hivatalos találkozást.
A Historic Royal Palaces szerint az akció mögött egy korabeli lovagi-romantikus hagyomány állt. Az elképzelés szerint az igaz szerelem olyan erős, hogy a nő álruhában is felismeri választottját, vagy legalább ösztönösen vonzódni kezd hozzá. VIII. Henrik, aki rajongott az udvari játékokért és saját romantikus szerepéért, láthatóan komolyan vette az ötletet. Anna azonban egészen más kulturális közegből érkezett, ráadásul úgy tudta, hogy csak két nappal később találkozik majd a királlyal.
A beszámolók szerint Henrik és álruhás társai váratlanul berontottak a szobájába. A király odalépett Annához, és megpróbálta megcsókolni. A hercegnő nem ismerte fel benne leendő férjét, egyes leírások szerint egyszerűen ellökte az idegen férfit.
A jelenet valószínűleg egészen máshogy festett Anna szemszögéből, mint VIII. Henrik fejében: egy számára ismeretlen, nála jóval idősebb férfi váratlanul rárontott, majd bizalmaskodni kezdett vele. Henrik egója azonban nem tűrte jól ezt a viselkedést.
Miután felfedte kilétét, a találkozás már menthetetlenül kínossá vált. Henrik csalódott Annában, és rövid időn belül Thomas Cromwellnek panaszkodott arról, hogy nem akarja elvenni. A Historic Royal Palaces külön összefoglalója szerint a király azt is nehezményezte, hogy a nő szerinte közel sem olyan vonzó, mint amilyennek korábban leírták.
A baj csak az volt, hogy egy királyi esküvőt nem lehetett egyszerűen azért lefújni, mert a vőlegénynek rosszul sikerült az első randi. A házasság fontos diplomáciai megállapodás része volt, ezért Henrik végül 1540. január 6-án Greenwichben feleségül vette Annát.
A nászéjszaka sem javított a helyzeten. Henrik azt állította, hogy a házasságot nem hálták el, és néhány hónapon belül már minden erejével szabadulni akart új feleségétől.
Anna azonban meglepően jól jött ki abból, amibe VIII. Henrik többi felesége közül többen belehaltak. Elfogadta a döntést, cserébe jelentős birtokokat és jövedelmet kapott, jó kapcsolatban maradt a királlyal, és hosszú évekkel túlélte egykori férjét.
A történet legnagyobb vesztese végül talán nem is Anna volt, hanem Thomas Cromwell. A rosszul sikerült házasság tovább gyengítette a király főminiszterének helyzetét, Cromwellt pedig még ugyanabban az évben kivégezték.
Olvasd el ezt is!