Boleyn Anna elfeledett uralkodása: több volt, mint VIII. Henrik felesége

Boleyn Annát 1533. június 1-jén koronázták meg, néhány hónappal később pedig világra hozta Erzsébetet, aki I. Erzsébetként vonult be a történelembe. Bár VIII. Henrik fiút remélt, ekkor még semmi sem utalt arra, hogy a házasság alig három év múlva véget ér. A nő ekkor már teljes jogú királynéként vett részt az udvari életben.

Anna több alkalommal is kihasználta helyzetét mások támogatására. Amikor Nicholas Bourbon francia költőt és vallási reformert bebörtönözték, Anna felhívta az ügyre VIII. Henrik figyelmét, aki közbenjárt érte a francia hatóságoknál. Bourbon később Angliába került, ahol Anna környezetében kapott helyet.

Hasonlóan segített Richard Herman antwerpeni kereskedőnek is, akit azért üldöztek, mert részt vett az angol nyelvű Újszövetség terjesztésében. Anna Thomas Cromwellhez fordult az érdekében, Herman pedig visszakaphatta korábbi jogait az antwerpeni angol kereskedőházban.

Boleyn Annát gyakran protestánsnak nevezik, ez azonban leegyszerűsíti a helyzetét. Vallási nézeteire erősen hatottak franciaországi évei, és elsősorban az egyház megújítását, a Biblia hozzáférhetőbbé tételét és az oktatást támogatta. Udvarában több reformszellemű egyházi ember és tudós kapott lehetőséget. Közéjük tartozott Matthew Parker is, aki később, I. Erzsébet uralkodása alatt Canterbury érseke lett.

Saját példánya volt William Tyndale angol Újszövetség-fordításából, és udvarhölgyeit is arra ösztönözte, hogy angol nyelvű vallási műveket olvassanak. Családja és szolgálói révén egy olyan kapcsolatrendszer alakult ki körülötte, amelyen keresztül könyvek, eszmék és emberek mozoghattak az udvar és Európa között.

A jótékonykodás minden királynétól elvárt feladat volt, a fennmaradt beszámolók alapján azonban Anna különösen aktív lehetett ezen a területen. William Latimer későbbi leírása szerint utasította udvarhölgyeit, hogy ingeket, alsóruhákat és lepedőket készítsenek a rászorulóknak. Királyi utazásai során sem feledkezett meg a szegényekről, és külön figyelmet fordított várandós nőkre.

Anna pártfogása messze túlnyúlt a vallási kérdéseken. Tudósokat támogatott, valamint Oxford és Cambridge egyetemeinek is rendszeresen juttatott pénzt. VIII. Henriknél közbenjárt azért is, hogy az intézmények mentesüljenek egy egyházi adó alól. Ifjabb Hans Holbein szintén kapcsolatba került vele. A festő és tervező több tárgyat készített Anna számára, köztük olyan ékszereket, amelyekben a H és A kezdőbetűk, vagyis Henrik és Anna monogramjai jelentek meg. Egy 1534-es újévi ajándékként átadott látványos asztali szökőkút terve is hozzá köthető.

Anna tudatosan használta az udvari pompát saját királynéi helyzetének hangsúlyozására. Ékszerein, ruháin és jelképein gyakran jelent meg a koronás fehér sólyom, saját királyi emblémája.

1534-ben egy érmet készítettek róla. Ezen egy angol stílusú fejfedőt és keresztet visel, mellette pedig a The Most Happy, vagyis „a legboldogabb” jelmondat olvasható. Utólag tragikusan ironikusnak tűnik ez a felirat, de 1534-ben még nem láthatta, milyen sors vár rá: fiatal volt, egészséges lánynak adott életet, jelentős udvari befolyással rendelkezett, és az sem volt kizárt, hogy újra teherbe essen.

A döntő problémát végül az jelentette, hogy nem született olyan fia, aki megérte volna a felnőttkort. 1534-ben ismét várandós lehetett, de ennek kimenetelét nem ismerjük pontosan. 1536 januárjában újabb terhessége szakadt meg, a korabeli beszámolók szerint pedig akkor is fiút várt.

A vetélés hozzájárulhatott Anna bukásához, néhány hónappal később pedig házasságtöréssel, vérfertőzéssel és a király halálára irányuló összeesküvéssel vádolták meg. VIII. Henrik Anna kivégzésének részleteit is gondosan megtervezte, az ítéletet végül 1536. május 19-én hajtották végre.