A monumentális, csaknem három méter magas festményt Dante Isteni színjátéka ihlette. A Dante és Vergilius a pokolban című kép jelenete a pokol nyolcadik körében, a hamisítóknak fenntartott tizedik bugyorban játszódik.
A kép középpontjában az Isteni színjáték két elkárhozott alakja, Gianni Schicchi és Capocchio küzd egymással. Schicchi egy firenzei csalási ügy miatt került a pokolba, miután egy halott férfinak adta ki magát, és hamis végrendeletet diktált. Capocchio alkimista és hamisító volt, akit 1293-ban Sienában máglyán végeztek ki.
Ezt a tudását a Dante és Vergilius a pokolban két főalakján is látványosan alkalmazta. Az alakok testtartását szándékosan eltúlozta, hogy erőteljesebbé tegye a küzdelmet. A megfeszülő hát, a kifordított végtagok és a támadó alak mozdulata tovább fokozza a jelenet feszültségét. A háttérben Dante és vezetője, Vergilius figyeli az összecsapást, fölöttük pedig egy szárnyas démon lebeg.
A Dante és Vergilius a pokolban az 1850–1851-es párizsi Szalonban is szerepelt, ahol nagy feltűnést keltett. Théophile Gautier költő és műkritikus főként a két alak testi erejét, valamint az izmok és inak részletes megfestését méltatta. A kép sikere ellenére Bouguereau később nem folytatta ezt a sötétebb, erőszakos irányt. A következő évtizedekben inkább harmonikus mitológiai jeleneteket, nőalakokat, gyermekeket és vallási témájú műveket festett, így a Dante és Vergilius a pokolban valóban ritka kivétel maradt az életművében.
A festmény hosszú időn át magángyűjteményben volt, majd 2010-ben a francia állam tulajdonába került. Ma a párizsi Musée d’Orsay őrzi, ahol Bouguereau egyik legdrámaibb alkotásaként látható.
Olvasd el ezt is!