Luc-Olivier Merson a 19. század második felének ismert francia festője és illusztrátora volt, aki gyakran merített történelmi, vallási és irodalmi témákból. 1889-ben felkérték, hogy készítsen illusztrációkat Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényének egyik kiadásához. A történethez évekkel később is visszatért, és 1903-ban egy korábbi kompozícióját nagyméretű festménnyé dolgozta át. Így született meg az Une larme pour une goutte d'eau (Egy könnycsepp egy korty vízért) című kép.
A jelenet előzménye a regény egyik legkegyetlenebb része, amikor Quasimodót büntetésként közszemlére teszik a párizsi Place de Grève téren, ahol órákon át ki van szolgáltatva a körülötte összegyűlt embereknek. A tömeg sértegeti és gúnyolja, ő pedig egy idő után már csak vizet kér. Senki nem siet a segítségére. Ekkor jelenik meg Esmeralda a kecskéjével, Djalival. Odalép Quasimodóhoz, és inni ad neki. Hugo regényében a főszereplő életében kevés hely jut az együttérzésnek, ezért Esmeralda kedvessége annyira mélyen megérinti, hogy elejt egy könnycseppet.
Merson a festmény felépítésével a közöny és az empátia ellentétét hangsúlyozza. A kép alsó részét szinte teljesen betölti a zsúfolt, mozgalmas tömeg, míg Esmeralda és Quasimodo fölöttük, elkülönülve jelennek meg. A két alak így vizuálisan is leválik az őket körülvevő emberekről, a figyelem pedig rögtön Esmeralda gesztusára irányul.
A képet Paul Meurice, Victor Hugo íróbarátja és irodalmi hagyatékának egyik gondozója rendelte meg a párizsi Maison de Victor Hugo megnyitására. Meurice azt kérte a festőtől, hogy Esmeralda ruháját több díszítéssel, köztük karkötőkkel, flitterekkel és aranyövvel tegye gazdagabbá. Ezek a részletek egyrészt kiemelik a tömegből, másrészt arra utalnak, hogy utcai táncosként keresi a kenyerét.
Az elkészült festményt 1903-ban, a Maison de Victor Hugo megnyitásakor állították ki Párizsban. A múzeumot abban a házban hozták létre, ahol Hugo éveken át élt, a kép pedig ma is az intézmény gyűjteményének része.
Olvasd el ezt is!