Wojtek, a medve, aki katona lett: sört ivott és lőszert cipelt a fronton
A második világháborúban sok különös út vezetett a frontra, de kevés volt olyan valószerűtlen, mint Wojteké. Az elárvult barnamedve sört ivott a lengyel katonákkal, birkózott velük, végül pedig hivatalosan is bekerült a hadsereg állományába. A Monte Cassinó-i csatában állítólag lőszeres ládákat hordott az ágyúkhoz – és ezzel örökre beírta magát az alakulat történetébe.
Wojtek 1942-ben került a lengyel katonákhoz, akik szovjet fogságból és munkatáborokból szabadulva Iránon keresztül haladtak a Közel-Kelet felé. Egy helyi fiú egy zsákban vitte magával az elárvult szíriai barnamedvét, amelynek anyját vadászok ölték meg. A katonák hamar megszerették, magukhoz vették, és a Wojtek nevet adták neki. A Wojciech lengyel keresztnév becézett alakja etimológiailag nagyjából „örömteli harcost” jelent, ami későbbi történetét ismerve különösen találó választásnak bizonyult.
Eleinte sűrített tejjel etették üvegből, később viszont szinte mindent elfogyasztott, amihez hozzájutott. A katonák visszaemlékezései szerint a sört is megkedvelte, és cigarettát kéregetett tőlük, amelyet többnyire egyetlen slukk után lenyelt. Legszívesebben birkózott az emberekkel, és bár a játék gyakran szétszaggatott ruhákkal végződött, komoly sérülést soha nem okozott.
Ahogy nőtt, egyre nehezebb lett magukkal vinni, a katonák mégsem voltak hajlandók megválni tőle. A 22. tüzérségi ellátó század kabalája lett, és katonai járműveken utazott velük egyik állomáshelyről a másikra. Amikor az alakulatot az olasz frontra vezényelték, az előírások szerint állatot nem vihettek volna magukkal a hajóra. A megoldás egyszerre volt abszurd és praktikus: Wojteket hivatalosan is besorozták a lengyel hadseregbe.
A medve történetének leghíresebb fejezete 1944-ben, a Monte Cassinó-i csata idején született. A lengyel alakulat feladata az volt, hogy lőszerrel lássa el a tüzérséget, miközben a környéket folyamatos ágyútűz zaja töltötte meg. A veteránok későbbi beszámolói szerint Wojtek figyelte a ládákat cipelő katonákat, majd utánozni kezdte őket: nehéz rakományokat vitt az ágyúk felé, és láthatóan nem zavarta a robbanások zaja.
A történet részleteit az évtizedek során alighanem kiszínezték, az viszont biztos, hogy Wojtek a század jelképévé vált. Az alakulat új emblémáján egy tüzérségi lövedéket cipelő medve jelent meg, amelyet járművekre és egyenruhákra is felfestettek. A háború után Wojtek a katonákkal együtt Skóciába került, majd 1947-ben az edinburgh-i állatkert fogadta be. Egykori bajtársai később is rendszeresen meglátogatták, lengyelül szóltak hozzá, és felidézték a Közel-Keleten, valamint az olasz fronton együtt töltött éveket. Wojtek 1963-ban, 21 évesen pusztult el.
Olvasd el ezt is!