A meteorológus, akinek előrejelzésén a második világháború sorsa múlt
Amikor reggel megnézzük az időjárás-előrejelzést, legfeljebb azon gondolkodunk el, hogy vigyünk-e magunkkal esernyőt, vagy tegyünk-e a táskánkba egy dzsekit. James Stagg brit meteorológusnak 1944 júniusában viszont egészen más súlyú kérdésre kellett választ adnia. Az ő jelentése kellett ahhoz, hogy 160 ezer katona, több ezer hajó és repülőgép elindulhasson a második világháború egyik legfontosabb hadműveletére.
1944 tavaszán a szövetséges erők már hónapok óta készültek a normandiai partraszállásra. A hadművelet sikeréhez katonákra, hajókra és fegyverekre volt szükség, de az akció sorsát végül az időjárás döntötte el. Olyan napot kellett találni, amikor a holdfény, a dagály és a La Manche-csatorna állapota egyszerre teszi lehetővé az átkelést. Az előrejelzés súlya James Stagg vállára nehezedett, aki a Szövetséges Expedíciós Erők fő meteorológusaként dolgozott. Neki kellett tájékoztatnia Dwight D. Eisenhowert, a szövetséges erők főparancsnokát arról, megnyílhat-e egyáltalán olyan időjárási rés, amelyben érdemes megkísérelni a támadást.
Mai szemmel ezt a helyzetet kifejezetten nehéz elképzelni. A meteorológusoknak nem álltak rendelkezésükre műholdak, radarhálózatok vagy nagy teljesítményű számítógépes modellek. Néhány európai és atlanti-óceáni mérésből, hajókról érkező jelentésekből és kézzel rajzolt időjárási térképekből kellett következtetniük arra, mi történik majd a következő órákban és napokban.
Június elején az időjárás kifejezetten rossznak tűnt. Erős szelek és alacsony nyomású rendszerek vonultak át Nagy-Britannia és Északnyugat-Európa fölött. Eisenhower eredetileg június 5-re tervezte a partraszállást, Stagg azonban azt tanácsolta, hogy halasszák el a hadműveletet. Az előrejelzések szerint ugyanis az átkelés túl veszélyes lett volna. A fordulat egy későn befutó atlanti-óceáni hajójelentéssel érkezett. A megfigyelések arra utaltak, hogy a viharos idő után rövid javulás jöhet. Stagg ebből azt olvasta ki, hogy június 6-án megnyílhat egy szűk időablak. Egyáltalán nem hibátlan időről volt szó, csak egy esélyről, amely talán elég lehetett.
A döntés ezzel együtt rendkívül kockázatos maradt, írja a BBC. Ha túl korán indulnak, az időjárás szétszórhatja a flottát, és veszélybe sodorhatja a katonákat. Ha túl sokat várnak, a németek észrevehetik az angliai partoknál felsorakoztatott erőket. Később az is kiderült, hogy a német meteorológusok más következtetésre jutottak. Úgy vélték, a rossz idő kizárja a közeli partraszállást. Erwin Rommel tábornagy annyira bízott ebben, hogy elhagyta franciaországi állomáshelyét, és hazautazott Németországba.
Június 6-án végül megindult a normandiai partraszállás.. Az idő valóban javult, de a körülmények messze voltak az ideálistól: az alacsony felhőzet korlátozta a pilóták látását, a szél a vártnál erősebb volt, a hullámzás pedig sok katonát már az átkelés során kimerített. A normandiai partokra érkezőknek a tervezettnél nehezebb körülményekkel kellett szembenézniük.
A kockázatos döntés végül mégis bevált. A németeket meglepte a támadás, a szövetségesek pedig megvetették a lábukat Franciaországban. Ha a partraszállást két héttel elhalasztják, a csatornát olyan vihar sújtotta volna, amilyenre két évtizede nem volt példa. Egy későbbi invázió mindenesetre sokkal rosszabb esélyekkel indulhatott volna.
Olvasd el ezt is!