A 16. század elején, az amerikai gyarmatok kiépülésével indult meg az Afrikából Amerikába tartó rabszolga-kereskedelem. Az egyik legkorábbi dokumentált rabszolgaszállító hajó 1525-ben érkezett Hispaniolára, a következő évszázadokban pedig milliókat hurcoltak át az Atlanti-óceánon. Becslések szerint összesen 12-15 millió embert vittek el Afrikából, többségüket a Middle Passage néven ismert tengeri útvonalon a Karib-térségbe, Dél-Amerikába vagy az észak-amerikai gyarmatokra.
Az áldozatok egy részét helyi háborúk és fegyveres összecsapások során ejtették foglyul, másokat portyázó csoportok raboltak el az otthonukból. Ezután gyakran egymáshoz láncolva vitték őket a part menti kereskedőhelyekre, ahol fogva tartották, megvizsgálták, majd eladásra kínálták őket.
A rabszolga-kereskedők minél több embert próbáltak egyetlen hajóra zsúfolni, mert minden túlélő fogoly további bevételt jelentett számukra. Emiatt a raktereket gyakran a lehető legnagyobb mértékben megtöltötték. A helyiség sokszor másfél méter magas sem volt, így nem lehetett felállni, de sokszor még lefeküdni sem. A foglyoknak ugyanott kellett enniük, aludniuk és elvégezniük szükségleteiket. A rakterekben gyorsan felgyűlt a vizelet, az ürülék és a hányadék, a levegő pedig annyira rossz lehetett, hogy a lent meggyújtott gyertyák is kialudtak az oxigénhiány miatt.
A halottakat sokszor órákig vagy akár napokig a raktérben hagyták, majd a tengerbe dobták. A kereskedőknek ugyanakkor az volt az érdekük, hogy minél több fogoly életben maradjon az út végéig, hiszen csak így tudták eladni őket. Sokan megtagadták az ételt, mások a tengerbe próbálták vetni magukat. A legénység ezért azokat, akik nem akartak enni, erőszakkal táplálta, a hajók oldalára pedig hálókat szereltek, hogy megakadályozzák a szökési kísérleteket.
A foglyok közül többen fegyveres lázadással próbáltak kitörni a fogságból, ha sikerült hozzáférniük a hajón lévő fegyverekhez. 1750-ben a King David nevű hajón a lázadók megölték a kapitányt és több tengerészt, majd átvették az irányítást a hajó felett. Két hét múlva azonban bekerítették a hajót, a túlélőket pedig ismét rabszolgaságba kényszerítették.
Egy 1773-as lázadás még tragikusabban végződött. A New Britannia fedélzetén több mint kétszáz fogoly kiszabadította magát a láncokból, majd megtámadta a legénységet. A hosszú harc végén felgyújtották a hajó lőporraktárát, a robbanás pedig szinte mindenkit megölt a fedélzeten. A legtöbb fogoly számára már maga a halál is elfogadhatóbbnak tűnt, mint a rabszolgaság.
Olvasd el ezt is!