A HistoryExtra beszámolója szerint Gilles de Rais 1404 körül született, és már gyermekkorában megörökölte Retz bárói címét. Apai ágon a Laval, anyai ágon a Craon család vagyonából részesült, később pedig egy rendkívül gazdag távoli rokonával kötött házassága tovább növelte birtokait. Ezzel Bretagne egyik legnagyobb hatalmú nemesévé, egyben Franciaország egyik leggazdagabb emberévé vált.
Gilles de Rais fiatalon katonai pályára lépett, és részt vett az angolok ellen vívott százéves háborúban. Hírnevét elsősorban annak köszönhette, hogy Jeanne d’Arc oldalán harcolt, többek között Orléans 1429-es ostromának feloldásakor. Katonai teljesítményét VII. Károly francia király is elismerte: még ugyanabban az évben Franciaország marsalljává nevezte ki, ami az ország egyik legmagasabb katonai méltóságának számított.
Jeanne d’Arc 1431-es kivégzése után a báró fokozatosan visszavonult a hadviseléstől, és bretagne-i birtokaira költözött. Fényűző életet élt, hatalmas összegeket költött udvartartására, valamint zenészeket és írókat támogatott.
A későbbi vádak szerint Gilles de Rais éppen ebben az időszakban kezdett érdeklődni az okkultizmus és az alkímia iránt. Kapcsolatba került egy Prelati nevű egyházi személlyel, akinek segítségével állítólag démonokat próbált megidézni.
Eközben egyre nyugtalanítóbb hírek terjedtek a birtokai környékén. Gyermekek tűntek el, akik közül néhányat utoljára a báró kastélyának kapujánál láttak, amint ételért vagy némi pénzért könyörögtek. 1440 szeptemberében Gilles de Rais-t letartóztatták. A vádak között eretnekség és szodómia is szerepelt, a legsúlyosabb állítás azonban az volt, hogy gyermekek tucatjait raboltatta el, kínoztatta meg és gyilkoltatta meg.

A bárót egyházi és világi bíróság elé állították. Végül beismerő vallomást tett, és két szolgájával együtt halálra ítélték, akiket szintén a gyilkosságokban való közreműködéssel vádoltak.

Gilles de Rais neve az évszázadok során a kegyetlenség szinonimájává vált. Egyes feltételezések szerint története a francia népmesékből ismert Kékszakáll alakjának kialakulására is hatással lehetett. A mese hírhedt szereplője egymás után gyilkolja meg feleségeit, bár a két történet közötti közvetlen kapcsolat nem bizonyított.
Bár Gilles de Rais-t gyakran a történelem egyik első dokumentált sorozatgyilkosaként tartják számon, az ügy megítélése korántsem egyértelmű. A kételyek egyik legfontosabb oka, hogy a gyilkosságoknak nem maradt fenn közvetlen tárgyi bizonyítéka, a báró pedig csak azután tett beismerő vallomást, hogy kínzással fenyegették meg.
Ez felveti annak lehetőségét, hogy a per politikai indíttatású volt. Gilles de Rais hatalmas birtokai és vagyona ugyanis komoly érdeklődésre tarthattak számot, ellenfelei között pedig Bretagne hercege is szerepelt, aki közvetlenül érintett volt az eljárásban. Az ártatlanságát feltételező elmélet az elmúlt évtizedekben ismét figyelmet kapott. 1992-ben Gilbert Prouteau francia író kezdeményezésére jelképes újratárgyalást is rendeztek, amelynek résztvevői végül ártatlannak nyilvánították a bárót.
Ez azonban nem tekinthető hiteles történelmi felmentésnek. Az esemény résztvevői nem végeztek átfogó kutatást az eredeti dokumentumok alapján, a védelem pedig kitalált bizonyítékokat is felhasznált. Maga Prouteau később tréfának nevezte az eljárást. A középkorral foglalkozó történészek jelentős része ezért továbbra is úgy véli, hogy Gilles de Rais valóban felelős volt gyermekek meggyilkolásáért, még ha az áldozatok számát a korabeli eljárás során jelentősen el is túlozhatták. A báró ellen felhozott tanúvallomások nagy száma ugyanis nehezen hagyható figyelmen kívül. Bár a kínzással való fenyegetés és a lehetséges politikai érdekek kétségeket ébresztenek a per tisztaságával kapcsolatban, önmagukban nem bizonyítják az ártatlanságát.
Gilles de Rais története így a középkor egyik legsötétebb és legvitatottabb bűnügye maradt: egy ünnepelt hadvezéré, akinek neve végül nem katonai sikerei, hanem a neki tulajdonított szörnyűségek miatt vált hírhedtté.
Olvasd el ezt is!
