Aileen Wuornos gyermekkorát súlyos traumák határozták meg. Édesanyja mindössze hat hónapos korában elhagyta, így nagyszülei nevelték fel. A beszámolók szerint alkoholproblémákkal küzdő nagyanyja és erőszakos nagyapja mellett nőtt fel, aki rendszeresen bántalmazta. Édesapja, akit gyermek elleni szexuális bűncselekmény miatt börtönöztek be, 1969-ben lett öngyilkos a rácsok mögött.
A lány tizenévesen szexuális erőszak áldozatává vált, és teherbe esett. Tizennégy évesen abbahagyta az iskolát, majd miután nagyapja kitette otthonról, az utcán kezdett élni. Tizenévesen prostitúcióból is próbálta fenntartani magát, később pedig Florida országútjai mentén keresett ügyfeleket. Élete következő évtizedeit bizonytalanság, kiszolgáltatottság és erőszak jellemezte.
1989 végén kezdődött az a gyilkosságsorozat, amely miatt Wuornos később az egész világon ismertté vált. A következő egy évben hét férfit lőtt le Florida különböző részein. Áldozatai jellemzően autóval közlekedő férfiak voltak, akik felvették az út szélén várakozó nőt. Wuornos több esetben elvette a férfiak értékeit és járművét is.
A történtek pontos körülményeiről azonban kezdettől fogva ellentmondásos beszámolók születtek. Az ügyészség szerint Wuornos tudatosan csalta csapdába áldozatait, gyakran úgy téve, mintha segítségre szorulna. A nő ezzel szemben azt állította, hogy prostituáltként találkozott a férfiakkal, akik közül többen megtámadták vagy szexuálisan bántalmazni próbálták, ezért önvédelemből lőtt rájuk.
Egy televíziós interjúban határozottan visszautasította, hogy előre kitervelten gyilkolt volna. Amikor a riporter szembesítette azzal, hogy hét idegen férfi haláláért tartják felelősnek, azzal érvelt, hogy a gyilkosságok nem egymást követő napokon történtek, és szerinte mindegyik esetben a saját életét védte. Vallomásai azonban az évek során többször változtak, és az önvédelemre hivatkozó állításait a bíróság nem fogadta el.
Wuornost 1991 januárjában tartóztatták le egy floridai bárban. Két civil ruhás rendőr beszélgetésbe elegyedett vele, italokat vásárolt neki, majd kicsalták az épületből, ahol további rendőrök vártak rá. A nő a kihallgatása során beismerő vallomást tett, később azonban a tárgyaláson ismét arra hivatkozott, hogy önvédelemből cselekedett. Helyzetét tovább nehezítette, hogy korábbi élettársa, Tyria Moore az ügyészség egyik fontos tanúja lett. Moore a bíróságon elismerte, hogy bizonyos dolgokban hazudott Wuornosnak, hogy rávegye a vallomásra. A rendőrséggel együttműködve telefonbeszélgetéseket folytatott vele, amelyek során a nő önmagára terhelő kijelentéseket tett.
Az ügy azonban egy másik botrányt is tartogatott. Kiderült, hogy az eljárásban részt vevő rendőrök közül néhányan tárgyalásokat folytattak Wuornos történetének filmes hasznosításáról, abban reménykedve, hogy pénzt kereshetnek az esetből. Rick Ridgway ügyész egy interjúban arról beszélt, hogy az ügy körül szinte verseny alakult ki azért, ki tud újabb információval előállni, vagy ki szerepelhet egy esetleges filmben. A rendőrök üzleti terve végül meghiúsult, a történtek azonban komoly kérdéseket vetettek fel az eljárás tisztaságával kapcsolatban.
A nő történetének egyik legkülönösebb fordulata is a letartóztatása után következett. Egy Arlene Pralle nevű, mélyen vallásos nő ugyanis felvette vele a kapcsolatot, majd 1991-ben hivatalosan is örökbe fogadta, annak ellenére, hogy korábban nem ismerték egymást. Pralle egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szentlélek indíttatására döntött a kapcsolatfelvétel mellett, mert úgy érezte, Wuornosnak segítségre van szüksége, és nincs senki, akire támaszkodhatna. A szokatlan anya-lánya kapcsolat azonban nem bizonyult tartósnak, és később megromlott a viszonyuk.
Wuornost először Richard Mallory meggyilkolásáért ítélték halálra 1992-ben. Később a további gyilkossági ügyekben is bűnösnek vallotta magát, illetve nem vitatta a vádakat, így összesen hat halálos ítéletet szabtak ki rá. Bár hét férfi megölésével hozták összefüggésbe, a hetedik ügyben nem született külön gyilkossági ítélet, mivel az áldozat testét sosem sikerült megtalálni. A nő idővel egyre határozottabban követelte, hogy hajtsák végre a büntetését.
Ügyvédje, Steve Glazer szerint Wuornos belefáradt a folyamatos médiafigyelembe, a tárgyalásokba és abba, hogy mások az ő történetéből próbálnak hasznot húzni. Egy televíziós riportban Glazer arról beszélt, hogy védence nem akarta újra és újra végigélni az eljárásokat, ezért inkább lemondott a további jogi küzdelemről. Az ügyvédet sok kritika érte amiatt, hogy nem próbálta mindenáron megakadályozni ügyfele kivégzését, ő azonban azzal védekezett, hogy Wuornos saját döntését tartotta tiszteletben.
A nő a halálsoron adott interjúiban többször kijelentette, hogy nem fél a haláltól. Egy alkalommal arról beszélt, hogy már nem érdekli, ha kivégzik, mert elveszítette a bizalmát az emberekben és az igazságszolgáltatásban. Aileen Wuornost végül 2002. október 9-én, 46 éves korában végezték ki méreginjekcióval a floridai állami börtönben. Története később számos dokumentumfilm és játékfilm alapjául szolgált. A legismertebb a 2003-as A rém (Monster), amelyben Charlize Theron alakította Wuornost, és alakításáért Oscar-díjat kapott.
Az ügy évtizedekkel később is vitákat vált ki. Bár a bíróságok több gyilkosságban is bűnösnek találták, a nő súlyosan traumatizált gyermekkora, az önvédelemre vonatkozó állításai és a nyomozás során felmerült visszaélések miatt az eset az amerikai igazságszolgáltatás egyik legtöbbet elemzett bűnügye maradt.
Olvasd el ezt is!