A 20. század első felében Görögországot súlyos politikai és társadalmi válságok sújtották. A második világháború idején, 1941 és 1944 között az ország német, olasz és bolgár megszállás alatt állt, majd 1946-ban polgárháború tört ki, amely három évig tartott. A bizonytalan körülmények között sokan vallási közösségekben kerestek menedéket és segítséget.
Mariam Soulakiotis az 1920-as években csatlakozott az úgynevezett ónaptáras mozgalomhoz, amelynek követői elutasították a görög ortodox egyház 1924-es naptárreformját. A közösség egyik vezetőjével, Matthew Karpathakis egyházi méltósággal közösen hozták létre az Athéntól délkeletre, Keratea közelében működő kolostort, amely 1927-ben kezdte meg működését. Az intézmény irányítását az 1930-as évek végén vette át, és fokozatosan teljes ellenőrzést szerzett a lakók felett.
A fenyőerdőkkel körülvett kolostort olyan helyként népszerűsítették, ahol a betegek megfelelő gondoskodásra és lelki megnyugvásra számíthatnak. Akkoriban sok tuberkulózisban szenvedő ember érkezett ide, akiknek ingyenes ellátást ígértek. Az apátnő azonban szigorú engedelmességet követelt, a beköltözőket pedig gyakran rábeszélte, hogy mondjanak le földjeikről, házaikról és megtakarításaikról. Elsősorban a vagyonos, idős nőket igyekezett megnyerni, akik közül többen minden tulajdonukat átadták neki.
A kolostor falai mögött eközben rendszeressé váltak a súlyos bántalmazások. A későbbi tanúvallomások szerint az engedetlen lakókat megverték, éheztették, sötét helyiségekbe zárták, és olykor fejjel lefelé függesztették fel őket. A kegyetlen büntetéseket vallási megtisztulásként állították be. A tuberkulózisos betegek közül sokan megfelelő orvosi ellátás nélkül maradtak, állapotukat pedig a rossz körülmények tovább súlyosbították. Többen életüket vesztették, miközben családtagjaik gyakran azt sem tudták, mi zajlik az intézményben.
A polgárháború lezárulta után egyre több bejelentés érkezett a hatóságokhoz. A hozzátartozók főként azt kifogásolták, hogy a beköltözők vagyonát fenyegetéssel vagy megtévesztéssel szerezték meg. 1950. december 4-én több mint nyolcvan rendőr, valamint igazságügyi szakemberek tartottak razziát a kolostorban. Az épületekben lesoványodott, súlyosan legyengült idős embereket találtak, és több tucat gyermeket is elszállítottak a helyszínről.
A vizsgálatok során 177 halálesetet hoztak összefüggésbe az intézmény működésével. A feltételezések szerint 27 ember szándékos emberölés, további 150 pedig az elégtelen orvosi ellátás következtében veszthette életét. Az áldozatok pontos száma azonban máig vitatott. A több perben hozott ítéletek alapján Soulakiotist összesen 14 év börtönbüntetésre ítélték. Soulakiotis mindvégig tagadta a vádakat, és vallási üldöztetés áldozatának tartotta magát. 1954. november 23-án halt meg az athéni Averoff börtönben, mielőtt valamennyi ellene indított eljárás lezárult volna.
Olvasd el ezt is!