A spanyolcsizma működése viszonylag egyszerű volt. Az áldozat lábszárát két oldalról falapok vagy más merev elemek közé szorították, majd a szerkezetbe faékeket vertek. Minden újabb ütés növelte a nyomást, amely súlyos sérüléseket, szélsőséges esetben csonttörést is okozhatott.
A kínzást gyakran fokozatosan hajtották végre, hogy az áldozatnak legyen ideje válaszolni a feltett kérdésekre. A kínzási módszer egyik legfontosabb célja ugyanis a beismerő vallomás megszerzése volt.
1668 júliusában James Mitchell merényletet kísérelt meg James Sharp, St Andrews érseke ellen Edinburgh-ban. A lövés azonban célt tévesztett, és az érsek helyett egy másik egyházi vezetőt, Andrew Honeymant sebesítette meg. Mitchellt csak évekkel később fogták el. A hatóságok vallomást akartak kicsikarni belőle, ezért a spanyolcsizma skót változatával kínozták meg.
A fennmaradt beszámolók szerint a lábszára köré falapokat helyeztek, majd egy kalapáccsal ékeket vertek közéjük. Mitchell többször is elszenvedte a kínzást, és állítólag legalább egyszer elveszítette az eszméletét. Ennek ellenére nem volt hajlandó megismételni korábban visszavont vallomását. Végül 1678. január 18-án felakasztották.
A spanyolcsizma nem minden változata működött összeszorítással. Egyes módszereknél az áldozat lábát hőhatásnak tették ki. A 16. századi Írországban Dermot O’Hurley katolikus érsek is ilyen kínzást szenvedett el, miután az angol hatóságok letartóztatták.
A történeti beszámolók szerint vastag bőrcsizmát húztak a lábára, amelybe különféle anyagokat, köztük olajat és szurkot öntöttek, majd a csizmát tűz fölött hevítették. A kínzás célja az volt, hogy az érsekből politikai információkat csikarjanak ki, valamint próbálták vallási meggyőződésének feladására kényszeríteni. Az esetről fennmaradt későbbi leírások rendkívül részletesek, ám egyes állításaik hitelessége vitatható. A források abban mindenesetre megegyeznek, hogy O’Hurley súlyos kínzásokat szenvedett el. Az érseket végül 1584 júniusában kivégezték.
Franciaországban a kínzóeszköz egyik változatát brodequin néven ismerték. Ennél szintén merev lapok közé fogták az áldozat lábát, majd faékekkel fokozatosan növelték a nyomást. A módszert François Ravaillac esetében is alkalmazták, aki 1610-ben meggyilkolta IV. Henrik francia királyt. A hatóságok azt akarták megtudni, voltak-e társai a merényletben. A fennmaradt feljegyzések szerint Ravaillac a kínzás során egyre erősebb fájdalmakat élt át, végül elveszítette az eszméletét.
Hasonló eszközt használtak a skót John Spreul ellen is, akit 1680-ban árulással és egy presbiteriánus felkelés támogatásával vádoltak meg. Spreul esetében a beszámolók szerint két különböző spanyolcsizmát is kipróbáltak, mert az elsőt nem tartották elég hatékonynak. A férfi azonban nem tett olyan vallomást, amilyet a hatóságok vártak tőle. A kínzás után olyan súlyos állapotba került, hogy vissza kellett vinni a cellájába, és orvosi ellátásra szorult.
A láb és az ujjak összeszorítására szolgáló eszközök nem kizárólag Európában fordultak elő. Kínában például egy kia quen néven említett szerkezetet használtak, amelynél bambuszelemeket kötöttek az áldozat végtagjai köré, majd a kötelek meghúzásával növelték a nyomást. A 19. századi Indiában egy kittee nevű eszközről is készültek beszámolók. Ez rudak vagy falapok segítségével szorította össze az áldozat ujjait, illetve lábát.
Egy 1856-os brit parlamenti jelentés részletesen foglalkozott a madrászi kínzásokkal, amelyek között ezt a módszert is megemlítették. A beszámolók szerint elsősorban adóbehajtáskor, illetve kihallgatások során alkalmazták.
Bár a spanyolcsizma különböző változatairól számos történeti leírás maradt fenn, nem minden múzeumokban bemutatott eszköz tényleges használata bizonyítható. A fennmaradt dokumentumok ugyanakkor világosan mutatják, hogy a lábak összeszorításával és hevítésével járó kínzások évszázadokon keresztül részei voltak a büntetőeljárásoknak.
A spanyolcsizma története arra is emlékeztet, hogy a kínzással megszerzett vallomások megbízhatósága erősen megkérdőjelezhető: a rendkívüli fájdalom hatására az emberek olyan bűncselekményeket is beismerhettek, amelyeket valójában nem követtek el.
Olvasd el ezt is!