A történet szerint nyolc évszázaddal ezelőtt egy csehországi bencés szerzetest szörnyű bűn miatt arra ítéltek, hogy élve befalazzák kolostora falába. A férfi, hogy megmeneküljön, azt ígérte, egyetlen éjszaka alatt megír egy olyan könyvet, amely magában foglalja az emberiség teljes tudását. Hamar rájött azonban, hogy lehetetlen feladatra vállalkozott. A legenda szerint ezért nem Istenhez, hanem az ördöghöz fordult segítségért. A gonosz a szerzetes lelkéért cserébe egyetlen éjszaka alatt elkészítette a hatalmas könyvet, a szerzetes pedig hálából megfestette benne segítőjét. A történet természetesen legenda, arra pedig nincs bizonyíték, hogy az Óriáskódex valóban ilyen körülmények között született. A kézirat elkészítése azonban a valóságban is egészen elképesztő teljesítmény lehetett.
A középkori kéziratok elkészítése rendkívül időigényes munka volt. A könyveket kézzel másolták, az írnokoknak pedig nemcsak írniuk és rajzolniuk kellett: még a tintát is maguk állították elő. Egy nagyobb köteten ezért gyakran több szerzetes dolgozott hónapokon vagy akár éveken keresztül. Az Óriáskódex azonban más. A kézírás vizsgálata alapján a teljes monumentális kéziratot ugyanaz az ember készíthette. Egyes becslések szerint egyetlen írnoknak akár 30 évnyi rendszeres munkájába is kerülhetett, mire elkészült vele. Különösen figyelemre méltó, hogy a kézírás a könyv elejétől a végéig rendkívül egységes maradt. Több évtized alatt egy ember látása, kézügyessége, fizikai állapota és írásmódja is változhat, az Óriáskódex lapjain azonban alig észlelhető ilyen eltérés.
A Codex Gigas nevének jelentése egyszerűen „óriási könyv”, és valóban ez a legnagyobb fennmaradt középkori kézirat. A teljes latin Biblia mellett többek között történelmi és orvosi szövegek, egy enciklopédia, különböző formulák és varázsigék, valamint ördögűzéshez kapcsolódó leírások is bekerültek a kötetbe. Leghíresebb oldala azonban kétségtelenül az ördögöt ábrázolja. A figura egész oldalas ábrázolása önmagában is szokatlan egy középkori kéziratban, ráadásul az illusztrációt tartalmazó lap ma sötétebbnek tűnik a kézirat legtöbb oldalánál, ami tovább táplálta a könyvhöz kapcsolódó hátborzongató történeteket. A magyarázat azonban jóval prózaibb lehet. A pergamen a fény hatására idővel sötétedik, az ördögöt ábrázoló oldalt pedig különleges népszerűsége miatt az évszázadok során jóval többször tették ki fénynek, mint a könyv többi részét.
A kézirat eredete sem teljesen tisztázott. Első ismert tulajdonosai egy kis csehországi kolostor szerzetesei voltak, sokáig ezért azt feltételezték, hogy ott készülhetett. A feltételezett kolostor azonban rendkívül szegény volt, így kérdéses, hogy képes lett volna finanszírozni egy ekkora vállalkozást.
Az Óriáskódex később több helyen megfordult, a 16. század végén pedig II. Rudolf német-római császár gyűjteményébe került Prágában. 1648-ban, a harmincéves háború végén a svédek hadizsákmányként vitték magukkal. A könyvet Stockholmban őrizték, ahol 1697-ben hatalmas tűz pusztított a királyi palotában. A könyvtár állományának jelentős része megsemmisült, a több tíz kilogrammos Codex Gigas azonban túlélte a katasztrófát. A kódexet az ablakon keresztül dobták ki a lángoló épületből, hogy megmentsék a tűztől. A zuhanás során a kötése súlyosan megsérült.
A kézirat ma a Svéd Nemzeti Könyvtárban található, alkotójának kiléte azonban továbbra sem biztos. A könyv egyik oldalán szerepel egy nekrológ egy Hermanus inclusus nevű szerzetesről. Az inclusus kifejezést többek között remeteként, elvonultan élőként, de bezártként is lehet értelmezni. Emiatt felmerült, hogy talán ez a Herman nevű szerzetes lehetett a monumentális kézirat készítője. Innen pedig könnyű visszajutni az évszázados legendához: elképzelhető, hogy valóban egy elzárt szerzetes töltött hosszú éveket vagy évtizedeket a könyv elkészítésével, története pedig az idők során alakult át az ördöggel alkut kötő, halálra ítélt szerzetes meséjévé. Biztos választ valószínűleg soha nem kapunk. Egyvalami azonban az ördög segítsége nélkül is lenyűgöző: a középkor legnagyobb fennmaradt kéziratát minden jel szerint egyetlen ember készítette el, évtizedeken át dolgozva rajta.
Olvasd el ezt is!