Andrej Csikatilo 1936-ban született a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajnában. Gyermekkorát nélkülözés, éhezés és háború árnyékolta be. Édesanyja egy különösen hátborzongató történetet is elmesélt neki: állítása szerint Csikatilo bátyját, Sztyepant az 1930-as évek éhínsége idején elrabolták és megették az éhező szomszédok. A történet valóságtartalmát azonban soha nem sikerült bizonyítani.
A fiú az iskolában is nehezen találta a helyét, társai gyakran bántalmazták és kigúnyolták. Felnőttként ugyanakkor látszólag rendezett életet alakított ki: megházasodott, gyermekei születtek, és tanári diplomát szerzett. Egy ideig orosz nyelvet és irodalmat tanított, ám több diák is szexuális zaklatással vádolta meg. Bár emiatt el kellett hagynia egyes munkahelyeit, később más iskolákban is el tudott helyezkedni. Végül egy vállalat beszerzőjeként kezdett dolgozni. Munkája rendszeres utazással járt, ami később megkönnyítette számára, hogy különböző településeken kövesse el bűncselekményeit.
Csikatilo első ismert gyilkosságát 1978-ban követte el. Az áldozat egy kilencéves kislány volt, akinek holttestét egy folyó közelében találták meg. A nyomozás során több körülmény is Csikatilóra terelte a gyanút. Egy szemtanú a személyleírásának megfelelő férfit látott a gyermekkel, és a gyilkosság helyszíne is kapcsolatba hozható volt vele. A rendőrök mégsem őt tartották felelősnek. Helyette egy másik férfit, Alekszandr Kravcsenkót ítélték el, akit később ki is végeztek. Csikatilo eközben szabadon maradt.
Az elkövetkező években újabb és újabb holttesteket találtak Rosztov környékén. Az áldozatok között nők, gyermekek és fiatal férfiak egyaránt voltak. A gyilkos gyakran vasútállomásokon és buszpályaudvarokon szólította meg kiszemelt áldozatait, majd félreeső, erdős területekre csalta őket. A holttesteken talált sérülések rendkívüli brutalitásról árulkodtak, ezért a sajtó később a „rosztovi rém” néven kezdte emlegetni az elkövetőt.
A nyomozást jelentősen megnehezítette, hogy a szovjet hatóságok sokáig vonakodtak elismerni a sorozatgyilkosságok létezését. Az ilyen bűncselekményeket gyakran a nyugati társadalmak problémájaként kezelték. A rendőrök kezdetben súlyos pszichiátriai betegséggel élő személyek, illetve különböző szélsőséges csoportok között keresték az elkövetőt. Több gyanúsítottból vallomást is kicsikartak, miközben a gyilkosságok tovább folytatódtak.
1984 szeptemberében azonban a hatóságoknak komoly lehetőségük nyílt Csikatilo elfogására. A férfit egy rosztovi buszpályaudvar közelében figyelték meg, amint nőket szólított meg és gyanúsan viselkedett. Amikor igazoltatták, táskájában kést, kötelet és vazelint is találtak.
Ennek ellenére nem tudták összekapcsolni a gyilkosságokkal. A korabeli vércsoportvizsgálat eredményét úgy értelmezték, hogy nem egyezik a helyszíneken talált biológiai nyomokkal. Csikatilót végül egy kisebb lopási ügy miatt vonták felelősségre, majd ismét szabadon engedték. A gyilkosságok pedig folytatódtak.
A nyomozás egyik fordulópontját Alekszandr Buhanovszkij pszichiáter bevonása jelentette. A szakember egy 65 oldalas bűnügyi személyiségprofilt készített az ismeretlen elkövetőről. A rendőrök addig elsősorban egy feltűnően zavart, társadalmon kívül élő férfit kerestek, Buhanovszkij azonban egészen más képet vázolt fel. Szerinte a gyilkos középkorú vagy idősebb, tanult ember lehetett, aki akár családban is élhetett. Feltételezte azt is, hogy munkája miatt rendszeresen utazik, és súlyos kapcsolati, illetve szexuális problémákkal küzd.
A profil meglepően pontosnak bizonyult. A rendőrség eközben egyre nagyobb erőkkel figyelte a vasútállomásokat, ahol az elkövető gyakran találkozott későbbi áldozataival. 1990 novemberében egy rendőr felfigyelt egy férfira, aki egy erdős területről tért vissza, ruháján fűfoltokkal, kezén sérüléssel. Igazoltatta, de akkor még továbbengedte. Amikor később újabb holttestet találtak, a nyomozók átvizsgálták a környéken igazoltatott személyek adatait. Csikatilo neve ismét előkerült, és kiderült, hogy már évekkel korábban is szerepelt a gyanúsítottak között.
Csikatilót 1990. november 20-án tartóztatták le. A kihallgatások során kezdetben mindent tagadott, és a rendőrök attól tartottak, hogy bizonyítékok hiányában ismét el kell engedniük. Ekkor fordultak Buhanovszkijhoz, aki személyesen is beszélt a gyanúsítottal.
A pszichiáter ismertette vele a róla készített személyiségprofil megállapításait. A beszélgetés hatására Csikatilo végül megtört, és beismerő vallomást tett. A férfi olyan gyilkosságokról is részletesen beszámolt, amelyeket a hatóságok korábban nem kapcsoltak össze egymással. 1992. október 15-én 52 ember meggyilkolásáért ítélték halálra. Az orosz legfelsőbb bíróság azonban 1993-ban bizonyítottság hiányában kilenc gyilkosságot törölt az ítéletből, így végül 43 ember megöléséért mondták ki jogerősen bűnösnek. A halálos ítéletet fenntartották, és 1994. február 14-én végrehajtották.
Andrej Csikatilo esete a kriminalisztika egyik leghírhedtebb történetévé vált. Nemcsak a bűncselekmények rendkívüli kegyetlensége miatt, hanem azért is, mert a nyomozás hibái, az előítéletek és a tévesen értékelt bizonyítékok éveken keresztül lehetővé tették, hogy a gyilkos elkerülje a felelősségre vonást.
Olvasd el ezt is!