1986 szeptemberében egy 71 éves nő indult haza lánya meglátogatása után a dél-koreai Hvaszong (Hwaseong) környékén. Soha nem érkezett meg. Holttestét négy nappal később egy mezőn találták meg, a vizsgálatok pedig megállapították, hogy megfojtották. A rendőrség ekkor még elszigetelt bűncselekményként kezelte az ügyet, néhány héttel később azonban újabb nő holttestére bukkantak. Az év végéig négy nőt gyilkoltak meg a környéken. Az áldozatok különböző korúak voltak, de a támadások között egyértelmű hasonlóságok mutatkoztak: a nők többnyire egyedül, sötétedés után tartottak hazafelé, amikor megtámadták, szexuálisan bántalmazták és saját ruhadarabjaikkal megfojtották őket.
A következő években a gyilkosságok folytatódtak, a környék lakóinak mindennapjai pedig gyökeresen megváltoztak. A nők nem mertek egyedül hazamenni, a családtagok egymást kísérték a buszmegállókhoz, a helyiek pedig önkéntes járőrözésbe kezdtek. Közben különös pletykák terjedtek az elkövetőről. Sokan úgy hitték, kizárólag esős estéken támad, és a piros ruhát viselő nőket választja ki. Bár ezt semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, egyesek teljesen száműzték a vörös színt a ruhatárukból.
A rendőrség példátlan méretű nyomozást indított. Több mint húszezer férfit vizsgáltak meg, ujjlenyomatokat, hajmintákat és vérmintákat gyűjtöttek, ám a tettest nem sikerült megtalálni. A nyomozás egyik legnagyobb hibáját egy korai laboratóriumi eredmény okozta.
1988 szeptemberében a gyilkos egy 13 éves lányt ölt meg saját otthonában. A támadás különösen nagy felháborodást váltott ki, hiszen addig az áldozatok többségét elhagyatott utakon támadták meg. A rendőrségre nehezedő nyomás egyre nőtt, mígnem 1989-ben letartóztattak egy fiatal mezőgazdaságigép-szerelőt, Jun Szongjót (Yoon Seong-yeo). A férfi B vércsoportú volt, és foglalkozása is megfelelt a nyomozók elképzeléseinek.
Háromnapos, erőszakos kihallgatás után beismerő vallomást tett, amelyet később visszavont. Hiába állította, hogy megkínozták, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A gyilkosságok azonban folytatódtak. A hatóságok ennek ellenére nem vizsgálták felül az ítéletet, inkább arra jutottak, hogy a férfi egy másoló elkövető lehetett. Jun végül 2009-ben, mintegy húsz év után szabadult feltételesen. Ártatlanságát csak több mint egy évtizeddel később mondta ki a bíróság.
A hvaszongi gyilkosságok az 1990-es évek elején abbamaradtak, a nyomozás pedig fokozatosan zsákutcába jutott. Az ügy Dél-Korea egyik leghírhedtebb megoldatlan bűnügyévé vált. A történet ihlette Bong Joon-ho 2003-as, A halál jele (Memories of Murder) című filmjét is, amely világszerte ismertté tette a rejtélyes gyilkosságsorozatot. A fordulat 2019-ben következett be, amikor a rendőrség újra megvizsgáltatta a több mint harminc éve megőrzött biológiai bizonyítékokat. A korszerű DNS-vizsgálatok több gyilkosságot ugyanahhoz a férfihoz kötöttek.
A felismerés különösen megdöbbentő volt, mert a férfit az eredeti nyomozás során legalább háromszor kihallgatták. A rendőrök mégsem tekintették komoly gyanúsítottnak, mivel nem B, hanem 0-s vércsoportú volt. I végül beismerte a tíz hvaszongi gyilkosságot, valamint további négy emberölést és számos szexuális támadást. A nyomozók szerint olyan részleteket is elárult, amelyek korábban nem kerültek nyilvánosságra.
A vallomás egy másik, évtizedekig húzódó igazságtalanságra is fényt derített. Kiderült, hogy a 13 éves lány meggyilkolásáért elítélt Jun Szongjo ártatlan volt. 2020 decemberében a bíróság felmentette a férfit, és megállapította, hogy eredeti vallomását erőszakkal kényszerítették ki, az ellene felhasznált igazságügyi szakértői bizonyítékot pedig meghamisították. A bíróság bocsánatot kért tőle, később pedig jelentős kártérítést ítéltek meg számára.
A sorozatgyilkost ugyanakkor a hvaszongi bűncselekményekért már nem lehetett bíróság elé állítani. Mire azonosították, az akkori dél-koreai jogszabályok szerinti elévülési idő régen lejárt. Így továbbra is az 1994-es gyilkosság miatt kiszabott életfogytiglani büntetését tölti.
Az ügy nemcsak egy sorozatgyilkos történeteként maradt fenn, hanem a rendőrségi mulasztások és a hibás nyomozati feltételezések súlyos következményeinek példájaként is. A hatóságok 33 éven át keresték a tettest, miközben többször is szembekerültek vele. A tévedések árát pedig nemcsak az áldozatok családjai, hanem egy húsz évre ártatlanul bebörtönzött férfi is megfizette.
Olvasd el ezt is!