Mary Cecilia Rogers 1820-ban született a connecticuti Lyme városában. Édesapját fiatalon elveszítette, így édesanyja, Phoebe Rogers másodjára özvegyült meg. A család 1837-ben New Yorkba költözött, ahol az asszonynak munkát kellett találnia, hogy eltarthassa magát és tizenhét éves lányát. Mary feltűnő szépsége és kifinomult viselkedése hamar felkeltette a környezete figyelmét. Egy John Anderson nevű kereskedő állást ajánlott neki dohányboltjában, abban a reményben, hogy a fiatal nő jelenléte több vásárlót vonz majd. A terve minden várakozását felülmúlta.
Mary hamarosan valóságos helyi hírességgé vált. A férfiak tömegesen keresték fel Anderson üzletét, sokan pusztán azért, hogy néhány pillanatra láthassák a fiatal eladót. Egyik csodálója még verset is írt róla, amely a New York Herald hasábjain jelent meg. A bolt látogatói között a beszámolók szerint olyan ismert irodalmi személyiségek is megfordultak, mint James Fenimore Cooper, Washington Irving és Fitz-Greene Halleck.
1838 októberében azonban Mary váratlanul eltűnt. A korabeli újságok arról számoltak be, hogy édesanyja egy öngyilkosságra utaló búcsúlevelet talált, ami tovább fokozta az aggodalmat. Néhány nappal később a lány sértetlenül előkerült. Azt állította, hogy egy városon kívül élő rokonát látogatta meg, ám a történet nem mindenkit győzött meg. Egyes lapok szerint az egész eltűnés csupán Anderson üzletének reklámozását szolgálta.
Mary viselkedése a visszatérése után állítólag megváltozott: korábbi vidámságát visszafogottság és komolyság váltotta fel. Nem sokkal később otthagyta a dohányboltot, és édesanyjának segített az időközben megnyitott panzió működtetésében. Itt ismerkedett meg Daniel Payne-nel, egy fiatal férfival, akivel hamarosan eljegyezték egymást. Phoebe Rogers azonban nem örült a kapcsolatnak. Bár Payne-t kedves embernek tartotta, szerény anyagi helyzete miatt előkelőbb férjet képzelt el a lányának.
1841. július 25-én, vasárnap Mary közölte vőlegényével, hogy meglátogatja egyik rokonát, Mrs. Downingot a Jane Streeten. Payne megígérte, hogy este érte megy, és hazakíséri. A városra azonban heves vihar csapott le, Payne pedig egy kocsmában töltötte a délutánt, és végül nem ment el a megbeszélt találkozóra. Másnap a fiatal nő nem tért haza. Az aggódó férfi felkereste Mrs. Downingot, aki meglepetésére azt mondta, hogy Mary egyáltalán nem járt nála, és látogatásáról sem tudott. A férfi ezután ismerőseit kérdezgette, de senki sem látta a menyasszonyát.
A család végül értesítette a rendőrséget. Három nappal később, július 28-án három férfi a New Jersey állambeli Hoboken közelében, a Hudson folyón úszó testre lett figyelmes. Csónakba szálltak, és a partra vitték a holttestet. A fiatal nőt Alfred Crommelin, a család egyik ismerőse azonosította. Mary Rogers volt az.
A holttest vizsgálatakor több sérülést is találtak. Mary arcán ütések nyomai látszottak, csuklóján kötözésre utaló jelek voltak, nyakán pedig egy ruhájáról származó csipkedarabot találtak. A vizsgálatot végző orvos arra a következtetésre jutott, hogy a fiatal nő erőszakos halált halt. A sérülések szexuális bántalmazás gyanúját is felvetették.
Az eset hatalmas sajtóvisszhangot váltott ki. A korábban szépségéről ismert dohánybolti eladó meggyilkolásának története szinte minden New York-i újságban megjelent. A találgatások középpontjába hamarosan Daniel Payne került. Egyesek szerint a férfi féltékenységből ölhette meg menyasszonyát, mások úgy vélték, hogy Mary véletlenszerű támadás áldozata lett. Payne azonban több tanúval is alá tudta támasztani, hol tartózkodott az eltűnés napján. A rendőrség más férfiakat is kihallgatott, köztük a panzió korábbi lakóit, de egyikük ellen sem talált elegendő bizonyítékot.
Körülbelül egy hónappal később újabb fordulat következett. Hoboken közelében Frederica Loss vendéglős fiai egy selyemsálat, egy alsószoknyát, egy napernyőt és egy monogramos női zsebkendőt találtak az erdőben. Az asszony értesítette a hatóságokat, Mary édesanyja pedig később megerősítette, hogy a holmik a lányához tartoztak.
Loss elmondta, hogy július 25-én egy fiatal pár étkezett a vendéglőjében. Állítása szerint aznap este női sikolyt is hallott, de akkor azt hitte, valamilyen állat hangja lehetett. Úgy vélte, a vendéglőben látott nő Mary Rogers volt. A rendőrök átvizsgálták a környéket, és letaposott füvet, valamint dulakodásra utaló nyomokat találtak. Egy ösvényszerű sáv a folyóhoz vezetett, ami felvetette, hogy a holttestet ott húzhatták a vízhez. A Maryvel látott titokzatos férfit azonban nem sikerült azonosítani.
Daniel Payne-t menyasszonya elvesztése mélyen megviselte. A beszámolók szerint egyre többet ivott, és egyszer azt is állította, hogy látta Mary szellemét. 1841. október 7-én Hobokenbe utazott, felkereste Frederica Loss vendéglőjét, majd arra a helyre ment, ahol feltételezhetően végeztek Maryvel.
Ott ópiumtartalmú gyógyszert, laudanumot vett be, és meghalt. Zsebében egy búcsúlevelet találtak, amelyben arra kérte Istent, hogy bocsássa meg eltékozolt életét. Egyesek ezt beismerésként értelmezték, mások szerint azonban a férfit egyszerűen összeroppantotta menyasszonya elvesztése. A halála nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy köze lett volna Mary meggyilkolásához. A nyomozás lassan elakadt, az újságok érdeklődése pedig fokozatosan alábbhagyott.
Körülbelül egy évvel később Frederica Loss súlyosan megsérült, amikor egyik fia véletlenül meglőtte. Az asszony a halálos ágyán magához hívatta Henry Merritt bírót, és különös történetet mesélt el neki. A korabeli sajtó beszámolója szerint azt állította, hogy Mary Rogers 1841. július 25-én egy magas, jóképű orvossal érkezett a vendéglőjébe. A fiatal nő állítólag várandós volt, és a férfi terhességmegszakítást készült végezni rajta.
Loss szerint a beavatkozás során komplikációk léptek fel, Mary pedig meghalt. Az orvos ezután elmenekült, a vendéglős asszony fiai pedig a folyóba vitték a holttestet, személyes tárgyait pedig elrejtették az erdőben. Az asszony nem sokkal a vallomás után meghalt. A történetet több újság is úgy tálalta, mintha végre megoldódott volna a rejtély. A hatóságok azonban kételkedtek benne. A holttesten talált sérülések és a fojtogatásra utaló nyomok ugyanis nem illettek egyértelműen a sikertelen orvosi beavatkozás történetéhez. A vallomás hitelességét ráadásul később is vitatták, így az ügyet ez a fordulat sem zárta le.
A sajtóban felmerült Madame Restell neve is, aki New Yorkban titokban terhességmegszakításokat végzett. Arra azonban semmilyen bizonyíték nem került elő, hogy valaha találkozott volna Maryvel, vagy hogy a fiatal nő egyáltalán várandós lett volna.
Mary Rogers története Edgar Allan Poe figyelmét is felkeltette. Az író 1842 végén kezdte megjelentetni Marie Rogêt rejtélye című detektívtörténetét, amely a valós esetből merített ihletet. Poe a cselekményt New Yorkból Párizsba helyezte át, a meggyilkolt fiatal nőt pedig Marie Rogêt-nak nevezte el. A történetben visszatérő nyomozója, C. Auguste Dupin a korabeli sajtó beszámolóit és az egymásnak ellentmondó tanúvallomásokat elemezve próbálja rekonstruálni a történteket.
A mű különlegessége, hogy egy valódi, megoldatlan bűnügyet dolgoz fel, és a nyomozás során felmerült feltételezéseket is felhasználja. Mary Cecilia Rogers halálának pontos körülményei azonban soha nem tisztázódtak. Sem a féltékeny vőlegényre, sem a titokzatos idegenre, sem a sikertelen terhességmegszakításra vonatkozó elméletet nem sikerült bizonyítani. A fiatal nő története így közel két évszázaddal később is az amerikai kriminalisztika egyik legismertebb megoldatlan rejtélye maradt.
Olvasd el ezt is!