A koponyafúrás és az ördögűzés sem segített az őrült francia királyon
VI. Károly egyszer karddal támadt saját katonáira, máskor pedig azt állította, hogy nem ő Franciaország királya. Később attól rettegett, hogy a csontjai üvegből vannak, ezért merevítőket varratott a ruhájába, nehogy összetörjön. Orvosai végül egy ma is hátborzongatónak tűnő módszerrel próbáltak segíteni rajta: egyszerűen lyukat fúrtak a koponyájába.
Károly 1380-ban, mindössze tizenegy évesen került trónra. Első súlyos betegsége huszonhárom éves korában jelentkezett: magas láz, zavartság, valamint haj- és körömhullás gyötörte. Bár valamelyest felépült, 1392 nyarán orvosai tanácsa ellenére hadjáratra indult Bretagne felé, a szokatlanul nagy hőségben.
A Le Mans melletti erdőben egy rongyokba öltözött férfi hirtelen Károly lovához rohant, megragadta az állat kantárját, és azt kiabálta, hogy a király ne menjen tovább, mert elárulták. A férfit elzavarták, Károly viszont láthatóan igen zavart állapotba került. Amikor nem sokkal később egy apród elejtette a király lándzsáját, amely nagy csattanással egy sisaknak ütődött, Károly pánikba esett. Kardot rántott, saját kísérőit ellenségnek hitte, és rájuk támadt. Mire sikerült lefogni, egy lovagot és több másik embert is megölt. Ezután két napig alig volt magánál.
A kor orvosai a négy testnedv egyensúlyának felborulásával magyarázták az állapotát. Károly rohamai azonban visszatértek: időnként tagadta, hogy király lenne, megrongálta saját címerét, feleségét idegenként kezelte, és úgy rohant végig palotája folyosóin, mintha üldöznék. Valamikor az egyik ilyen epizód után trepanációt hajtottak végre rajta, vagyis nyílást fúrtak a koponyájába. A beavatkozás az őskorban meglepően elterjedt volt, a 14. századi Európában azonban már ritkábban alkalmazták. Nem tudni, valóban segített-e, de a király állapota ezt követően egy időre javult.
Gyógyítására szinte mindent bevetettek, amit a középkori orvoslás és hiedelemvilág kínált. Ördögűzést végeztek rajta, imádkozni küldték, izzasztó szereket és porrá tört gyöngyöt adtak neki. Egy alkalommal hat-tizenkét, feketére festett arcú, kipárnázott férfit vezettek a lakosztályába. Az volt a feladatuk, hogy lefogják a királyt, majd levetkőztessék, megtisztítsák és tiszta ruhába öltöztessék, mert más nem mert a közelébe menni.
Leghíresebb téveszméje szerint a csontjai üvegből voltak. Attól félt, hogy egyetlen érintéstől darabokra törik, ezért rudakkal merevíttette ki a ruháját, és nem engedte, hogy hozzáérjenek. Bármilyen bizarrul hangzik, az úgynevezett üveg-téveszmének más európai eseteit is feljegyezték ebben az időszakban.
A király betegsége közben Franciaországot is megbénította. A hatalomért versengő főurak polgárháborúba sodorták az országot, amit V. Henrik angol király is kihasznált. Károly végül olyan békét írt alá, amely saját fiát kizárta a trónöröklésből. VI. Károly 1422-ben halt meg. Betegségére utólag nem lehet biztos diagnózist adni, bár a felpörgött és súlyosan levert időszakok látványos váltakozása leginkább bipoláris zavarra emlékeztethet. Története mindenesetre megmutatja, milyen súlyos következményei lehettek annak, amikor egy egész ország sorsa egy beteg uralkodótól függ.
Olvasd el ezt is!