15 évesen lett királynő, 9 nappal később már a kivégzésére készült
I. Johannát, azaz Lady Jane Greyt gyakran csak „kilencnapos királynőként” emlegetik az angol történelemben. Történetében azonban korántsem ez a legizgalmasabb részlet. A kamaszlány valójában sosem vágyott a hatalomra, családja és kora politikai játszmái azonban a trónra kényszerítették, amely egyben a végzetét is jelentette.
Lady Jane Grey 1537-ben született. Anyja, Frances Brandon révén VII. Henrik dédunokája volt, így VIII. Henrik közeli rokonságába tartozott. Emiatt már gyerekként politikai értéket láttak benne a Tudor-udvarban. Különleges tehetsége is hamar megmutatkozott, 14 éves korára görögül, latinul, olaszul, héberül, spanyolul és franciául is olvasott, írt és beszélt. Emellett teológiai kérdésekről vitázott latinul, és szövegeket is fordított.
Otthona távol állt attól a biztonságos közegtől, amelyben egy ilyen elme kibontakozhatott volna. Johanna később arról írt, hogy szülei folyamatosan bírálták és büntették. Roger Ascham humanista tudós egyszer rajtakapta, amint Platón Phaidónját olvassa, miközben a család többi tagja vadászni ment. A lány csak azt mondta neki, hogy a könyvek között talál nyugalomra, mert szüleinek semmi sem volt elég jó.
1547 körül VIII. Henrik utolsó felesége, Parr Katalin háztartásába került, aki maga is rendkívül művelt nő volt, és értékelte Johanna tehetségét. Katalin azonban 1548-ban meghalt, így a lány visszakerült a családjához. 1553-ra aztán úgy tűnt, hogy VI. Eduárd, VIII. Henrik fia örökös nélkül fog meghalni, így a törvényes örökös féltestvére, Mária (I. Mária) lett volna, ha pedig neki sem születik gyermeke, akkor Erzsébet (I. Erzsébet). Mária azonban katolikus volt, miközben Eduárd uralkodása alatt Anglia protestáns irányba mozdult. A protestáns elit, élén John Dudley-val, Northumberland hercegével, attól tartott, hogy Mária trónra kerülése veszélybe sodorja vallási és politikai érdekeiket.
Johanna ekkor került a hatalmi játszma középpontjába. 1553 májusában akarata ellenére hozzáadták Dudley fiához, Lord Guildford Dudley-hoz. Nem sokkal később Eduárd aláírta az öröklésről szóló dokumentumot, amely Máriát és Erzsébetet is kizárta, és Johannát nevezte meg örökösének.
Amikor megtudta, hogy királynővé akarják tenni, teljesen összeomlott és sírva tiltakozott. Úgy vélte, a korona nem őt illeti, ám minden próbálkozása zátonyra futott. 1553. július 10-én Anglia királynőjévé kiáltották ki a Towerben. Az ország nagy része mégis Máriát tekintette jogos uralkodónak, aki néhány nap alatt több ezer támogatót gyűjtött maga köré, a tanácsosok pedig sorra mellé álltak.
Július 19-én, mindössze kilenc nappal Johanna trónra lépése után, Máriát hirdették ki királynőnek. A lányt a Towerben tartották fogva, ám Mária eleinte nem akarta kivégeztetni. Tudta, hogy a fiatal lány inkább bábu volt, mint összeesküvő, és lehetőséget adott neki, hogy katolikus hitre térjen. John Feckenham szerzetes napokon át vitázott vele, Jane azonban kitartott protestáns meggyőződése mellett.
Sorsa végül Thomas Wyatt 1554-es lázadása után pecsételődött meg. Bár Johanna nem vett részt az összeesküvésben, Mária felismerte, hogy amíg életben van, a protestáns lázadók jelképként hivatkozhatnak rá, így 1554. február 12-én kivégezték férjével együtt.
Az első áldozat Guildford volt, akit az emberek szeme láttára fejeztek le a Tower Hillen. Johanna az ablakából láthatta, ahogy férje holttestét visszahozzák, nem sokkal később pedig már érte mentek. Az utolsó szó jogán nem tagadta, hogy a törvény szerint elítélték, de hangsúlyozta, hogy soha nem vágyott a koronára. Felolvasta az 51. zsoltárt, megbocsátott a hóhérnak, majd bekötötték a szemét. Amikor térdre ereszkedett, nem találta a vérpadot, majd mikor odavezették, Jane utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Uram, a te kezedbe ajánlom lelkemet.” A hóhér egyetlen csapással végzett a mindössze 16 éves lánnyal. Lady Jane Greyt később protestáns mártírnak kiáltották ki, írásait pedig generációkon át olvasták.
Olvasd el ezt is!