A világ leggazdagabb nője volt, de a pénz sem mentette meg a magánytól

Edna Woolworth és Franklin Hutton egyetlen gyermeke 1912. november 14-én látta meg a napvilágot New Yorkban. Anyai nagyapja, Frank Winfield Woolworth az öt- és tízcentes üzletekből épített fel hatalmas vagyont, amely a családot Amerika leggazdagabbjai közé emelte. A pénz azonban már Barbara születésekor sem biztonságot adott a családnak, inkább elválasztotta egymástól a tagjait.

Édesanyja érzékeny, visszahúzódó nő volt, apja viszont társasági ember, aki sokat ivott és gyakran volt távol. A házasság lassan széthullott, Barbara pedig alig négyéves volt, amikor anyja meghalt. A hivatalos magyarázat betegség volt, ám a családon belül és a környezetükben sokan úgy hitték, Edna öngyilkos lett, ráadásul maga a kislány talált rá a holttestre. Barbara később soha nem beszélt nyilvánosan arról az estéről.

Anyja halála után a kislány rokonoknál és nevelőknél lakott. Egy ideig nagyapja Long Island-i márványpalotájában, a Winfield Hallban élt, amely kívülről mesebeli otthonnak tűnt. Hatalmas termek, kertek, üvegházak, teniszpályák és luxus mindenütt. Belül azonban inkább múzeumra hasonlított, ahol a családtagok bár egymás mellett éltek, alig érintkeztek.

A Woolworth-vagyon 1924-ben, nagyanyja halála után szállt rá. Mindössze 11 éves volt, amikor több mint 26 millió dollárt örökölt, édesanyja vagyonával együtt pedig a világ egyik leggazdagabb gyerekévé vált. A sajtó ettől kezdve minden lépését figyelemmel követte, mivel a túlzó amerikai gazdagság arcának látták.

Ez a kép 1930-ban vált végleg ellenszenvessé a közvélemény számára, amikor nagyszabású bemutatkozó bált rendeztek neki. A nagy gazdasági világválság idején, amikor sok amerikai nélkülözött, Barbara estélyi ruhák, európai zenészek és arisztokrata vendégek között lépett be a társasági életbe, és a közönség nem bocsátotta meg neki a látványos fényűzést. A sajtó elkényeztetett, ízléstelen örökösnőként mutatta be, akiben sokak szerint megtestesült mindaz, amit a gazdagokban gyűlölni lehet.

Szerelmi élete sem hozott megnyugvást. Hét alkalommal ment férjhez, köztük arisztokratákhoz és hírességekhez is, de egyik házassága sem adta meg neki azt a biztonságot, amelyet gyerekkora óta keresett. Első házasságát menekülésként élte meg, később pedig maga is elismerte:

Leghíresebb férje Cary Grant volt, aki sokakkal ellentétben nem a vagyonára pályázott: a házasság előtt lemondott minden anyagi követelésről. Kapcsolatuk mégsem tudta megmenteni Barbarát saját belső bizonytalanságaitól. Az örökösnő inkább tablettákba, alkoholba, drasztikus diétákba és újabb kapcsolatokba menekült. Mindeközben a külvilág továbbra is a csillogást, a palotákat, a jachtokat és a botrányokat látta körülötte.

Egyetlen fia, Lance Reventlow születése átmenetileg új értelmet adhatott volna az életének, ám később a gyermek körüli felügyeleti harcok és családi konfliktusok újabb sebeket ejtettek rajta. Barbara bőkezűen szórta a pénzt, ajándékokat osztogatott, segélyezett, barátokat és szeretőket támogatott, de vagyonát lassan felélték a rossz házasságok, a körülötte élő haszonlesők és saját szélsőséges életmódja.

Barbara élete végére fizikailag és lelkileg is teljesen legyengült. 1979. március 26-án a Los Angeles-i Cedars-Sinai kórházba került, ahol kardiomiopátiával diagnosztizálták, miközben a nyilvánosság felé tüdőgyulladásként kommunikálták az állapotát. A 66 éves örökösnőt 1979. május 11-én, délután 5 óra 10 perckor nyilvánították halottnak. Temetését május 25-én tartották a bronxi Woodlawn temetőben, ahová mindössze pár ember ment el.

(Nyitókép)