A különleges utcai lámpa 1897-ben, Viktória királynő uralkodásának 60. évfordulóján mutatkozott be a nagyközönség előtt – írja az Open Culture. A jubileum alkalmából rendezett Victorian Era Exhibition kiállításon számos látványosság várta a látogatókat, köztük az ókori Rómát bemutató, 360 fokos panoráma, különleges optikai illúziók és több mint 1200 műalkotás. A kiállított festmények között J. M. W. Turner és John Constable munkái is szerepeltek, emellett 180 női művész alkotásait is bemutatták.
A nagyszabású rendezvény egyik legszokatlanabb újdonsága mégis egy utcai lámpa volt, amelynek segítségével a járókelők közvetlenül az utcán vásárolhattak forró italokat.
A Pluto Lamp működése egyszerű, mégis ötletes volt. A lámpa által termelt hőt nem hagyták veszendőbe menni, hanem italok melegítésére használták fel. A járókelők mindössze fél pennyért vásárolhattak kávét, teát, kakaót vagy meleg tejet. A kínálatban egy ma már meglehetősen szokatlannak tűnő ital, a „fluid beef” is szerepelt, amely lényegében folyékony marhahúskivonat volt.
A találmány a kiállítás után London utcáin is megjelent. Többek között Clerkenwell városrészben, az Exmouth Streeten, valamint a Leicester Square-en és a Rosebery Avenue-n is felállítottak ilyen lámpákat. Egyes változatok az italokon kívül mást is kínáltak: képeslapokat és cigarettát lehetett vásárolni belőlük. Utóbbiból négy darab került egy pennybe. A Pluto Lamp így egyszerre töltötte be a közvilágítás, az italautomata és az apróbb árucikkeket kínáló üzlet szerepét.
Bár az újdonság sokak figyelmét felkeltette, a szerkezetek működtetése hamar komoly problémákba ütközött. A legnagyobb gondot a korabeli automaták kezdetleges érmefelismerő rendszere jelentette. Egyesek rájöttek, hogy valódi pénz helyett megfelelő méretű, kör alakú fémdarabokat is használhatnak, így fizetés nélkül juthattak italhoz. A karbantartás költségei szintén magasabbnak bizonyultak a vártnál.
Ráadásul a higiénia sem feltétlenül felelt volna meg a mai elvárásoknak. Az italokat ugyanis egy zománcozott, lánccal a szerkezethez rögzített csészéből lehetett elfogyasztani, amelyet egymás után több vásárló is használt. A technikai és gazdasági nehézségek miatt a Pluto Lamp végül nem tudott tartósan elterjedni. A 19. század végére az összes ilyen londoni lámpát kivonták a használatból.
A Pluto Lamp nemcsak az italautomaták történetében számított különleges kísérletnek. Egyik példánya olyan funkcióval is rendelkezett, amely a modern városi biztonsági rendszerek előfutárának tekinthető. A Clerkenwell városrészben felállított lámpát ugyanis egy távíróberendezéssel szerelték fel, amely közvetlen összeköttetésben állt a Scotland Yarddal, a londoni rendőrség központjával.
A szerkezet tehát a világítás és az árusítás mellett a kommunikációs infrastruktúra részeként is szolgálhatott. Lukas Neckermann Smart Cities, Smart Mobility című könyvében a Pluto Lampot a modern, többfunkciós városi berendezések korai előzményeként említi. A szerző szerint az utcai lámpák több mint egy évszázadon át ismét elsősorban világításra szolgáltak, ám a 21. században újra előtérbe került az elképzelés, hogy a közterületi infrastruktúra egyszerre több feladatot is elláthat. Napjainkban egyes intelligens utcai lámpák már elektromos járművek töltésére, környezeti adatok gyűjtésére vagy biztonsági rendszerek működtetésére is alkalmasak.
Bár a kávét árusító londoni lámpák története rövid életűnek bizonyult, az alapötletük ma is aktuális: miért ne használhatnánk ki a városokban már meglévő berendezéseket többféle célra? A viktoriánus London járókelői így több mint 125 évvel ezelőtt olyan találmánnyal találkozhattak, amelynek szellemisége a mai okosvárosokban is tovább él.
Olvasd el ezt is!