A világ első szupermodellje volt, mégis egy gyilkosság tette halhatatlanná

Evelyn Nesbit élete első pillantásra akár klasszikus felemelkedéstörténetnek is tűnhet. Egy elszegényedett pennsylvaniai lány, aki apja halála után fiatalon dolgozni kényszerült, majd szépsége révén bekerült New York művészvilágába. A valóság ennél azonban jóval sötétebb volt. Evelyn arca hamar árucikké vált, ő maga pedig olyan férfiak befolyása alá került, akik védelmet ígértek neki, miközben végig manipulálták és kihasználták.

Evelyn 1884-ben született, gyerekkorát édesapja korai halála törte ketté. A család elveszítette biztonságát, a lány, édesanyja és öccse szűkös szállásokon éltek, majd Philadelphiába költöztek, ahol Evelyn már kamaszként hosszú műszakokban dolgozott. Egy véletlen találkozás mégis új irányt adott az életének. Modellként kezdett dolgozni, és hamar kiderült, hogy ezzel sokkal többet kereshet, mint bolti eladóként.

Néhány év alatt New York egyik legismertebb modellje lett. Festők, illusztrátorok és fotósok versengtek érte, arca reklámokon, magazinokban és képeslapokon jelent meg. A sajtó egyszerre látta benne a gyermeki ártatlanságot és a felnőtt női vonzerőt, ez a kettősség pedig meglepően jól illett a kor képmutató erkölcseihez. Evelyn még nagyon fiatal volt, amikor a Broadway beszippantotta, és kóristaként a Florodora című produkcióban kapott szerepet.

Ekkor találkozott Stanford White-tal, New York egyik legismertebb építészével. White nős ember és apa volt, aki a társasági életben mindig a fényűző élet képét mutatta. A város elitjének ünnepelt alakjaként olyan ikonikus épületek kapcsolódtak a nevéhez, mint a Washington Square Arch, a Villard Houses, a New York Herald épülete és a második Madison Square Garden. Evelyn eleinte nem különösen kedvelte a férfit, aki ennek ellenére minden eszközzel igyekezett elnyerni figyelmét. Bőkezű pártfogóként jobb lakhatást biztosított Evelynnek, édesanyjának és öccsének, utóbbinak taníttatásáról is gondoskodott. White világa egyszerre volt számára csillogó és nyugtalanító.

Egy este White vacsorára hívta, majd egy úgynevezett tükörszobába vezette, ahol a lány későbbi visszaemlékezése szerint sárga selyemkimonót kellett felvennie. Ezután elveszítette az eszméletét, és meztelenül ébredt fel a férfi mellett. Később azt állította, hogy a férfi megerőszakolta és ekkor vesztette el szüzességét. A kapcsolat ennek ellenére nem szakadt meg azonnal. White továbbra is jelen volt az életében, pártfogóként, szeretőként és irányító figuraként. Később Evelyn már jóval tisztábban látta, hogy a férfi kedvessége és bőkezűsége a kontroll eszköze volt.

Evelyn közben más férfiakkal is kapcsolatba került. Rövid, romantikus viszony fűzte a fiatal John Barrymore-hoz, aki akkor még pályája elején járt. A férfi könnyedsége és humora egyáltalán nem hasonlított az építész fényűző, mégis nyomasztó közegéhez. White és Evelyn anyja azonban egyaránt ellenezte a kapcsolatot, részben Barrymore anyagi bizonytalansága miatt.

A másik férfi, aki örökre megváltoztatta Evelyn életét, Harry Kendall Thaw volt. A pittsburghi vasútmágnás örököse hatalmas, mintegy 40 millió dolláros vagyon várományosa volt, ugyanakkor már gyermekkorától megmutatkozott szélsőséges és kiszámíthatatlan viselkedése. Thaw már azelőtt neheztelt White-ra, hogy közel került volna Evelynhez. Úgy érezte, az építész akadályozta őt abban, hogy bekerüljön New York előkelő társaságaiba, és közben erkölcsi felháborodással beszélt White fiatal nőkhöz fűződő kapcsolatairól.

Thaw megszállottan figyelni kezdte Evelynt. A Wild Rose című előadást állítólag több tucatszor megnézte, majd egy közvetítőn keresztül szervezett találkozót vele. Először Mr. Munroe néven mutatkozott be, ajándékokat és pénzt küldött neki, aztán egy nap teátrálisan felfedte valódi nevét. Evelyn azonban nem reagált olyan megrendülten, ahogy várta. Addigra már megszokta, hogy gazdag férfiak megpróbálnak közel kerülni hozzá.

Thaw közeledése eleinte túlzó, majd egyre fenyegetőbb lett. Házassági ajánlatokkal, drága ajándékokkal és kitartó figyelemmel próbálta megnyerni, miközben viselkedése mind kiszámíthatatlanabbá vált. Amikor megtudta, milyen kapcsolat volt White és Evelyn között, gyűlölete rögeszmévé alakult. Evelynben a bosszú élő tárgyát látta.

A modell végül 1905-ben hozzáment Thawhoz, ám a férfi családja sosem fogadta el ezt igazán. Thaw eközben megszállottan faggatta White-ról, féltékenysége egyre erősebbé vált.

1906. június 25-én minden megváltozott. Evelyn és férje a Madison Square Garden tetőszínházába mentek, ahol egy musicalt játszottak. Az eseményen Stanford White is megjelent. Thaw egy ideig figyelte őt, majd a közönség szeme láttára odalépett hozzá, és háromszor rálőtt, White pedig a helyszínen életét vesztette. A nézők először azt hitték, a lövések a műsorhoz tartoznak, ám a súlyos felismerés után hamar kitört a pánik.

A gyilkosság pillanatok alatt országos szenzációvá vált. A sajtó egyszerre írta le Evelynt áldozatként, a végzet asszonyaként és erkölcsi példázatként. A lapok a bűntényen túl a fiatal nő testéről, múltjáról, házasságáról és minden korábbi döntéséről részletesen írtak, miközben a botrány erkölcsi terhét is a modellre hárították.

A perben Thaw védelme arra épült, hogy a férfi átmeneti elmezavarban cselekedett. Evelynt is kihallgatták, így újra fel kellett idéznie a White-tal történt szörnyűségeket. Vallomása egyszerre rázta meg a bíróságot és táplálta tovább a bulvárlapok étvágyát. Az első tárgyalás nem hozott döntést, a második után azonban Thawt beszámíthatatlannak nyilvánították, és elmegyógyintézetbe küldték.

Evelyn azonban nem kapta vissza az életét. A Thaw család megvonta tőle a támogatást, a közvélemény pedig továbbra is a botrány főszereplőjeként kezelte. Később kapott még szerepeket, a színpadon és némafilmekben is feltűnt, klubokat nyitott, memoárt írt, és megpróbált kikerülni abból a történetből, amelybe fiatalon belesodródott, de ez sosem sikerült neki teljesen.

Élete későbbi éveit anyagi gondok, függőségek, egészségi problémák és személyes veszteségek kísérték. Ennek ellenére a művészetnek sosem fordított hátat: szobrászattal és kerámiával foglalkozott, tanított, és időről időre újra megszólalt a saját történetéről. Saját könyvében így írta le a történteket:

Evelyn 1967-ben, 82 évesen halt meg Kaliforniában. A neve végleg összeforrt a Madison Square Gardenben történt gyilkossággal, így az amerikai sajtótörténet egyik első modern botrányának központi alakjává vált.