Amit nem tanítottak az iskolában: 5+1 magyar irodalmi legenda viharos magánélete

Jókai Mór második házassága országos felháborodást váltott ki. Az idős író 1899-ben vette feleségül a nála több mint ötven évvel fiatalabb Nagy Bellát, akit korábban maga támogatott színésznői pályája elején. A család, a baráti kör és a közvélemény jelentős része rosszallással fogadta a kapcsolatot, részben a korkülönbség, részben Bella szegényebb társadalmi háttere miatt. A botrány még az olvasói megítélésére is hatott, és a házasság híre után az eladásai is visszaestek.

A családi konfliktus odáig fajult, hogy Jókai szinte minden kapcsolatát megszakította rokonaival, és fiatal feleségét tette meg örökösévé. A feszültség még az író első feleségének, Laborfalvi Rózának a sírjánál is látványos jelenethez vezetett, amikor Jókai fogadott lánya szétszaggatta Bella koszorúját. Az író halála után pereskedés indult az örökség és a Jókai-életmű körül, amelyből Nagy Bella jött ki győztesként.

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házasságát sokáig tökéletes, rendíthetetlen szerelemként őrizte az irodalmi emlékezet. A naplók és visszaemlékezések alapján azonban árnyaltabb kép rajzolódik ki. Radnóti 1940 körül érzelmi válságba került, majd 1941 elején beleszeretett Beck Judit festőművészbe, akit már korábbról ismert a közös baráti körből. A költő több versét is ehhez a kapcsolathoz kötik, köztük a Zápor, a Harmadik ecloga és a Két karodban című műveket. Ez azért érzékeny pont, mert a Radnóti-életművet a közvélemény sokáig elsősorban Fanni alakján keresztül olvasta.

Fanni tudott a viszonyról, naplójában féltékenységgel, fájdalommal és beletörődéssel írta le a helyzetet, mert szerinte minden költőnek szüksége van múzsára, de Beckkel nem mindig tudott szívélyes maradni. A házasságot ugyanakkor egyik fél sem akarta felbontani, sőt, Fanni Radnóti tragikus halála után sem ment férjhez újra. Beck sem akarta szétválasztani a párt, később azt mondta, sosem gondolt arra, hogy elvegye a költőt a feleségétől, és kapcsolatukban újra meg újra felmerült, hogy véget kellene vetniük az egésznek. Ezt végül a festőnő lépte meg.

Móricz Zsigmond utolsó nagy szerelme Littkey Erzsébet, vagyis Csibe volt, aki jóval több volt egyszerű múzsánál. A sokáig ismert történet szerint az 57 éves író 1936 őszén, a Ferenc József hídon találkozott a 22 éves lánnyal, amikor az öngyilkosságra készült. Későbbi kutatások azonban árnyalták ezt a képet: több jel utal arra, hogy Móricz és Erzsébet már korábban is ismerték egymást.

Csibe gyerekkora rendkívül nehéz volt. Lelencként nőtt fel, többször nevelőszülőkhöz került, és már kisgyerekként dolgoztatták. Felnőttként Budapesten próbált megélni alkalmi munkákból, de helyzete kilátástalan maradt. Ez a történet adta Móricz Árvácska című művének alapját. Az író magához vette a lányt, tanította, gondoskodott róla és bevonta mindennapjaiba. Naplóiban a kapcsolat egyszerre jelenik meg szerelemként, atyai féltésként és alkotói megszállottságként. Móricz részletesen lejegyezte Csibe történeteit, amelyekből később novellák és jegyzetek sora született.

A kapcsolatot nem fogadta jól a család. Móricz három lánya nagyjából egyidős volt Erzsébettel, emiatt nem tekintették őt apjuk egyenrangú társának. A helyzetet tovább bonyolította Csibe fia, Imre. Móricz a gyereket ugyan a nevére vette, ám a családban sokáig vitatták, hogy valóban az író vér szerinti fia volt. Csibe később egyértelműen azt mondta fiának, hogy az apja Móricz Zsigmond.

Tanner Ilona, vagyis Török Sophie története már önmagában is fordulatos: fiatalon több kiszolgáltatott helyzetet is átélt, miközben egyre elszántabban kereste a helyét az irodalmi életben. Versei már megjelentek különböző lapokban, de igazi célja az volt, hogy a Nyugat köreibe emelkedjen. E törekvés vezette Babits Mihályhoz, aki révén megismerkedett Szabó Lőrinccel. Ők hárman sok időt töltöttek együtt, színházba és kávéházakba jártak.

Babits később bevallotta barátjának, hogy ő is szemet vetett Tanner Ilonára. A források szerint a Semmiért Egészen szerzője másnap közölte menyasszonyával, hogy Babits fogja feleségül venni. Tanner Ilona eleinte nem hitte el ezt, ám Babits maga is megerősítette. A nő mindkét költő legnagyobb meglepetésére végül elfogadta az ajánlatot.

Csáth Géza élete a magyar irodalom egyik legnehezebben tárgyalható története, mert esetében a rendkívüli tehetség történetétől nem lehet elválasztani a függőséget, a magánéleti erőszakot és a tragédiát. Íróként, zenekritikusként és orvosként is kivételesen érzékenyen figyelte az emberi lélek sötétebb rétegeit, miközben saját élete egyre inkább a paranoia és az önpusztítás felé sodródott.

Életrajzi összefoglalók szerint a fordulópontot egy téves tuberkulózis-diagnózis hozta el 1910-ben. Csáth ekkor nyúlt először morfiumhoz, amely eleinte menekülést és megnyugvást ígért neki, később azonban egyre erősebben uralta a mindennapjait. Többször próbált elvonókúrába kezdeni, de a függőségtől nem tudott elszakadni. Közben fürdőorvosként dolgozott, írt, publikált, és 1913-ban feleségül vette Jónás Olgát. A házasság kezdettől terhelt volt. Csáth naplói és a róla szóló életrajzi összefoglalók szerint hűtlenségek, féltékenység és egyre súlyosabb feszültségek kísérték a kapcsolatot. A feleségét gyakran lekezelően ábrázolta, miközben ő maga rendszeresen más nőknél keresett megnyugvást. 1918-ban megszületett kislányuk, Brenner Olga, ami rövid időre mintha reményt adott volna a családi élet rendeződésére. Csáth azonban hamarosan arra kezdett gyanakodni, hogy a gyermek nem az övé.

A tragédia 1919 júliusában következett be. Csáth három lövéssel megölte Jónás Olgát, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután a szabadkai kórházba került, később azonban megszökött. Miután szerb határőrök feltartóztatták, nagy mennyiségű pantopont, vagyis erős ópiátszármazékot vett be; ez a második öngyilkossági kísérlet már végzetesnek bizonyult.