Amiről senki nem beszél: Sisi, a magyarok királynéja éhezéssel sanyargatta magát
Sisi alakját sokáig a romantikus filmek és tökéletesre színezett udvari legendák formálták. A történelmi Erzsébet királyné képe viszont sokkal összetettebb volt ennél: egy fiatal nőé, aki korán bekerült a Habsburg-udvar szigorú rendszerébe, és akinek életében a test, az étkezés és a mozgás idővel a kontroll egyik legfontosabb terepévé vált.
Erzsébet bajorországi hercegnő 1853-ban eredetileg anyja és testvére kíséretében érkezett Bad Ischlbe. Ferenc József császárnak a családi tervek szerint a nővérét, Ilonát szánták, ám a fiatal uralkodó a 15 éves kislányba szeretett bele. A házasságot a kor szokásainak megfelelően gyorsan elrendezték, Sisi pedig 16 évesen már az Osztrák Császárság császárnéja lett.
A bécsi udvar világa kezdetben kifejezetten idegen volt számára. A kevésbé merev bajor neveltetés után hirtelen olyan rendszerbe került, ahol a mozdulatoknak, a ruháknak, a megszólításoknak és a családi szerepeknek is meghatározott rendje volt. Anyósa és nagynénje, Zsófia főhercegné erős befolyással bírt az udvarban, és Erzsébet első gyermekeinek nevelésébe is beleszólt. Sisi életében a veszteségek is korán megjelentek: első lánya, Zsófia 1857-ben, magyarországi útjuk idején halt meg kisgyermekként. A tragédia után Erzsébet egyre távolabb került az udvari szereptől, későbbi éveiben pedig mind látványosabbá vált az evés korlátozása, a kimerítő mozgás és a test aprólékos ellenőrzése.
A császárné étrendje gyakran volt szélsőséges. Voltak időszakok, amikor étrendje főként tejből, narancsléből, húslevesből vagy húsléből állt, és alig fogyasztott szilárd ételt. Naponta mérette magát, a derekát és végtagjait rendszeresen ellenőrizték, ruháit pedig úgy igazították rá, hogy alakja a lehető legkarcsúbbnak tűnjön. A róla szóló későbbi orvostörténeti elemzések szerint tünetei mai fogalmaink alapján az anorexia nervosa képét idézik, de az ő esetében fontos az óvatosság: itt csakis dokumentált viselkedések utólagos értelmezéséről beszélhetünk.
A test feletti szigorú kontrollhoz kíméletlen mozgás társult. Sisi órákon át gyalogolt, lovagolt, tornaszereket használt, és még utazásai során is gondoskodott arról, hogy legyen lehetősége edzeni. A Hofburgban, az egykori császári palotában ma is láthatók azok a tornaszerek, amelyek a császárné mindennapjaihoz tartoztak. Ami kívülről fegyelemnek vagy hiúságnak tűnhetett, a történészek számára inkább egy mélyebb belső feszültség jeleként olvasható: egy merev udvari világban Erzsébet a saját teste fölött próbált minél nagyobb befolyást gyakorolni.
Idővel természetesen udvari környezete is érzékelte, mennyire veszélyes állapotba került. Festetics Mária, Erzsébet magyar udvarhölgye naplójában arról írt, hogy a császárné annyira rettegett a hízástól, hogy állandó figyelem nélkül rég éhen halt volna. Ez pontosan mutatja, mennyire távol állt Sisi története a filmek könnyed, mesés világától. Élete későbbi éveiben egyre többet utazott, gyakran menekült Bécsből, és hosszú időket töltött távol az udvartól. Fia, Rudolf trónörökös 1889-es mayerlingi halála után a gyász még mélyebbre lökte. Verseket írt, kerülte a nyilvánosságot, és mindinkább egy olyan uralkodóné képét mutatta, aki saját szerepében már nem talált otthonra.
Erzsébetet 1898. szeptember 10-én Genfben ölte meg Luigi Lucheni olasz anarchista. A támadás után először azt hitte, csak meglökték, és még felszállt a hajóra, amelyre igyekezett. Röviddel később összeesett. A boncolási adatok szerint a szúrás a szívburkot érintette, és lassú belső vérzés vezetett a halálához.
Olvasd el ezt is!