A történet a reformáció zavaros évtizedeiben kezdődött. A 16. század elején Luther Márton tanításai gyorsan terjedtek Európában, miközben újabb és radikálisabb vallási mozgalmak is megjelentek. Közéjük tartoztak az anabaptisták, akik többek között elutasították a csecsemőkeresztséget, és úgy vélték, hogy a hitről az embernek tudatosan kell döntenie.
Az új tanítások Leideni Jánost is magukkal ragadták. A férfi korábban fogadósként dolgozott, és kereskedelmi útjai során Európa több részét is megjárta, később azonban egyre inkább a vallási eszmék felé fordult. Végül Münsterbe ment, ahol radikális prédikátorok egyre nagyobb befolyást szereztek.
A város ekkor a Münsteri Püspökség központja volt, ahol a reformáció hatására katolikusok és protestánsok egyaránt jelen voltak. A törékeny egyensúlyt azonban hamarosan felborították az egyre népszerűbb anabaptista prédikátorok. Közülük az egyik legfontosabb Jan Matthys volt. A korábban pékként dolgozó férfi prófétának tartotta magát, és azt hirdette, hogy közeleg a világvége, Münster pedig az új Jeruzsálem lesz.
1534-ben az anabaptisták megszerezték a város feletti irányítást. Azokat, akik nem voltak hajlandók elfogadni az új vallási rendet és az újrakeresztelkedést, elűzték. A mozgalom vezetői megszüntették a magántulajdont, szigorú vallási szabályokat vezettek be, és úgy gondolták, hogy a várost Krisztus közeli visszatérésére készítik fel.
A münsteri püspök, Franz von Waldeck eközben seregeivel körbezárta a várost. Jan Matthys biztos volt abban, hogy isteni segítséggel legyőzhetik az ostromlókat. 1534 húsvétján egy kisebb csapattal kitört Münsterből, a támadás azonban katasztrófával végződött: Matthyst és embereit megölték. Halála után Leideni János kezébe került a hatalom.
Leideni János hamarosan Isten földi királyságának uralkodójaként lépett fel, és gyakorlatilag korlátlan hatalmat szerzett Münsterben. Több feleséget vett magához, miközben kemény büntetések vártak azokra, akik szembeszálltak az új renddel. A város helyzete közben egyre kétségbeejtőbbé vált. Az ostrom miatt fogytak az élelmiszerkészletek, az éhezés és a betegségek pedig fokozatosan felőrölték a lakosságot és a védőket.
Az anabaptista uralom végül 1535 júniusában omlott össze. A forrás szerint árulás segítette az ostromlókat, akik bejutottak Münsterbe és visszafoglalták a várost. Leideni Jánost és legfontosabb követőit elfogták. Sorsuk azonban még ekkor is tartogatott egy különösen kegyetlen fejezetet.
Leideni Jánost és két társát, Bernhard Knipperdollingot és Bernhard Krechtinget 1536 januárjában nyilvánosan kivégezték. A megtorlás azonban nem ért véget a halálukkal. Holttestüket vaskalitkákba helyezték, majd a ketreceket a Szent Lambert-templom tornyára függesztették, hogy elrettentő példaként szolgáljanak mindazok számára, akik hasonló lázadást fontolgatnának. A testek maradványai hosszú időn át a magasban maradtak, a vaskalitkákat pedig nem távolították el végleg.
A három ketrec ma is ott látható a münsteri templom tornyán, csaknem ötszáz évvel azután, hogy Leideni János rövid életű királysága véget ért. A város egyik legismertebb látványosságává vált tárgyak így máig őrzik Európa vallásháborúkkal és radikális mozgalmakkal terhelt korszakának egyik legsötétebb történetét.
Olvasd el ezt is!