A Tollundi emberként ismert lelet a láp különleges kémiai környezetének köszönhette rendkívüli állapotát. A hideg, savas és oxigénben szegény víz lelassította a baktériumok munkáját, miközben a tőzegben lévő anyagok szinte kicserzették a bőrt. Ezáltal a test olyan részleteket is megőrzött, amelyek normális körülmények között régen eltűntek volna. A kötél ugyanakkor máig megválaszolatlan kérdést vet fel: kivégezték, meggyilkolták, vagy szertartásos áldozatként ajánlották fel az isteneknek?
Néhány évvel később újabb mumifikálódott test került elő Dániában. A Grauballe-i férfi arca szinte megfagyott a félelemben, szája nyitva maradt, ujjai görcsösen behajlottak. Torkát mélyen átvágták, feltehetően akkor, amikor térdelt.
A lápokban talált testeket több részlet köti össze. Fojtásnyomok, késszúrások, törött bordák és égési sérülések utalnak arra, hogy ezek az emberek valószínűleg nem természetes halált haltak. Sok kutató szerint rituális áldozatok lehettek. Ez nem is elképzelhetetlen teória, hiszen régészeti leletek és ókori beszámolók alapján a vaskori Észak- és Közép-Európában valóban végezhettek emberáldozatokat az istenek kiengesztelésére és védelmük elnyerésére.
A modern vizsgálatok ma már jóval többet látnak ezekben a testekben puszta régészeti különlegességnél. A radiokarbonos kormeghatározás megmutatja, mikor éltek, a haj és a köröm elemzése pedig táplálkozásukról, származási helyükről, sőt stressz-szintjükről is mesél. Gyomortartalmukban gabonát, gombát, hamut, mérgező növényeket is találtak, mintha a halál előtt egy szándékosan összeállított utolsó fogást kaptak volna.
A két dán lelet korántsem egyedülálló: Észak-Európa lápjaiból eddig mintegy kétezer emberi maradvány került elő, közülük azonban csak néhány tucat őrződött meg olyan kivételes állapotban, mint a Tollundi vagy a Grauballe-i ember.
Olvasd el ezt is!