Andrea Izzotti / Shutterstock
augusztus 02., 2026  ●  Tudomány

Kötéllel a nyakában őrizte meg a mocsár a 2400 éves holttestet

Tőzeget kitermelő munkások csapata egy emberi arcra bukkant egy dán lápban 1950-ben. A vonásokat annyira épnek látták, hogy először friss gyilkosságra gyanakodtak, ezért egyből értesítették is a rendőrséget. A vizsgálatok azonban jóval nyugtalanítóbb történetet tártak fel: a férfi több mint 2400 éve, a vaskorban halt meg. Szemöldöke, állkapcsa és lehunyt szeme szinte érintetlenül maradt fenn – akárcsak a nyakára hurkolt kötél.

A Tollundi emberként ismert lelet a láp különleges kémiai környezetének köszönhette rendkívüli állapotát. A hideg, savas és oxigénben szegény víz lelassította a baktériumok munkáját, miközben a tőzegben lévő anyagok szinte kicserzették a bőrt. Ezáltal a test olyan részleteket is megőrzött, amelyek normális körülmények között régen eltűntek volna. A kötél ugyanakkor máig megválaszolatlan kérdést vet fel: kivégezték, meggyilkolták, vagy szertartásos áldozatként ajánlották fel az isteneknek?

Néhány évvel később újabb mumifikálódott test került elő Dániában. A Grauballe-i férfi arca szinte megfagyott a félelemben, szája nyitva maradt, ujjai görcsösen behajlottak. Torkát mélyen átvágták, feltehetően akkor, amikor térdelt.

Vizsgálatok szerint a Kr. e. 3. században élhetett, utolsó étkezésének nyomai pedig még mindig ott lapultak a gyomrában: gabonamagvak, vadon termő növények magvai és apró sertéscsontok árulkodtak élete utolsó óráiról.
Szertartások áldozatai?

A lápokban talált testeket több részlet köti össze. Fojtásnyomok, késszúrások, törött bordák és égési sérülések utalnak arra, hogy ezek az emberek valószínűleg nem természetes halált haltak. Sok kutató szerint rituális áldozatok lehettek. Ez nem is elképzelhetetlen teória, hiszen régészeti leletek és ókori beszámolók alapján a vaskori Észak- és Közép-Európában valóban végezhettek emberáldozatokat az istenek kiengesztelésére és védelmük elnyerésére.

A mocsár ehhez különösen alkalmas helynek számíthatott. Egy átmeneti tér volt szárazföld és víz között, ezért az ősi közösségek akár a földi és a túlvilági lét határaként is tekinthettek rá.

A modern vizsgálatok ma már jóval többet látnak ezekben a testekben puszta régészeti különlegességnél. A radiokarbonos kormeghatározás megmutatja, mikor éltek, a haj és a köröm elemzése pedig táplálkozásukról, származási helyükről, sőt stressz-szintjükről is mesél. Gyomortartalmukban gabonát, gombát, hamut, mérgező növényeket is találtak, mintha a halál előtt egy szándékosan összeállított utolsó fogást kaptak volna.

A két dán lelet korántsem egyedülálló: Észak-Európa lápjaiból eddig mintegy kétezer emberi maradvány került elő, közülük azonban csak néhány tucat őrződött meg olyan kivételes állapotban, mint a Tollundi vagy a Grauballe-i ember.

Nyitókép: A Tollundi ember teteme a dániai Silkeborg Múzeumban / Andrea Izzotti / Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!