mojahata/Shutterstock
  ●  Tudomány

Sarlóval a nyakukban temették el őket, nehogy vámpírként térjenek vissza

Sarló a nyak körül, kő az áll alatt, szög a gerinc közelében: egy lengyelországi temető néhány sírjában egészen szokatlan tárgyakat találtak a régészek. A 17–18. századi temetkezések arra engednek következtetni, hogy a helyiek attól tartottak, az elhunytak visszatérnek a halálból.

Évszázadokon át komoly hatással voltak a vámpírokról szóló történetek a Kelet-Európa népi hiedelmeire, és úgy tűnik, még a temetkezési szokásokban is nyomot hagytak. Jó példa erre a Lengyelország északnyugati részén található Drawsko 1 temető, ahol több száz sír feltárása során hat különösen szokatlan temetkezésre bukkantak.

A lelőhelyet már 1929 óta ismerik, de az intenzívebb régészeti kutatások a 2000-es évek végén kezdődtek. 2008 és 2012 között összesen 285 csontvázat tártak fel, közülük hatnál olyan tárgyakat találtak, amelyek nem tartoztak a korszak hagyományos temetkezési kellékei közé.

Sarlóval a nyakukban temették el őket, nehogy vámpírként térjenek vissza
Illusztráció
Fotó: Scott Rodgerson/Unsplash
Sarlóval akarták elkerülni a feltámadást

A régészek feltárták, hogy öt elhunyt nyaka vagy hasa köré sarlót helyeztek. A kutatók értelmezése szerint ezeknek az lehetett a szerepük, hogy sérülést okozzanak a testnek, ha az megpróbálna „felkelni” a sírból. Két esetben pedig nagy követ tettek az elhunyt álla alá, ami a feltételezések szerint azt akadályozhatta volna meg, hogy a halott megharapja az élőket. Egy másik maradványnál szöget találtak a gerinc környékén.

A különös temetkezéseket gyakran a vámpírokkal kapcsolatos korabeli hiedelmekkel hozzák összefüggésbe. A térségben elterjedt elképzelések szerint ugyanis bizonyos emberek haláluk után veszélyes alakban térhettek vissza, ezért ezekkel a különös módszerekkel akarták őket a sírban tartani.

De miért pont őket?

A kutatók megpróbálták kideríteni, mi különböztethette meg ezt a hat embert a közösség többi tagjától. Felmerült például, hogy idegenek lehettek, akikkel szemben a helyiek bizalmatlanok voltak.

A maradványok vizsgálata azonban nem támasztotta alá ezt az elképzelést. A fogzománc izotópjai arra utaltak, hogy az elhunytak a környékről származtak, csontjaikon pedig nem találtak egyértelmű nyomot olyan betegségre vagy sérülésre, amely megmagyarázhatta volna a szokatlan bánásmódot.

Az egyik lehetséges magyarázat valamilyen fertőző betegség lehetett, ami nem hagy felismerhető nyomot a csontokon, miközben a korabeli hiedelmek szerint egy járvány első áldozata különösen könnyen térhetett vissza a halálból.

Biztos választ azonban máig nem találtak. A drawskói sírok így elsősorban arról mesélnek, milyen erősen alakíthatták a túlvilágról és a halálról alkotott hiedelmek azt, ahogyan egy közösség a saját halottjait eltemette.

(IFLScience)

Nyitókép: Illusztráció / mojahata/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!