Ez a ritka betegség állhat a vámpírlegendák mögött
A vámpírok évszázadok óta részei az európai rémtörténeteknek, ám a legenda egyes elemei mögött valós testi tünetek állhatnak. A porfíria nevű ritka genetikai betegség több jellegzetességét régen vámpírszerű tünetekként értelmezték, és egyes esetekben még a halottaknál is igyekeztek biztosítani, hogy ne árthassanak az élőknek.
A vérre szomjazó, éjszaka járó lény képe sokáig annyira erős volt a néphitben, hogy egyes közösségek még a halottaikat is karóval a mellkasukban vagy kövekkel temették el, nehogy visszatérjenek a sírból. Ma már könnyű mindezt babonának vagy félelem szülte képzeletnek tartani, de a vámpírlegendák kialakulásában olyan betegségek is szerepet játszhattak, amelyeket korábban nem értettek.
Ilyen volt a porfíria is, amely több különböző genetikai rendellenesség gyűjtőneve. Ezek a betegségek a vörösvérsejtekhez és a szervezet oxigénszállításához kapcsolódnak. A vér hemoglobinjának egyik alapvető alkotóeleme a hem, ám porfíria esetén a hemképzésben résztvevő enzimek működése megzavarodik. Ennek következtében porfirineknek nevezett vegyületek halmozódhatnak fel, a hemképzés folyamata pedig instabillá válhat.
A porfíriának több típusa ismert. Az akut porfíriák gyakran okozhatnak hányingert, hányást, emésztőrendszeri panaszokat, fáradtságot, szédülést, valamint mentális tüneteket, például hallucinációkat. A vámpírlegendákkal azonban leggyakrabban a bőrt érintő porfíriákat, köztük a porfíria cutanea tardát (PCT) hozzák összefüggésbe.
Ezeknél a betegségeknél a napfény súlyos panaszokat válthat ki. Az érintettek bőre viszkethet, fájdalmassá és duzzadttá válik, egyes esetekben pedig hólyagok jelennek meg rajta, mintha komoly égési sérülést szenvedtek volna. A tünetek akár néhány percnyi napozás után is kialakulhatnak, így érthető, hogy a betegségben szenvedők inkább kerülték a nappali fényt.
Más tünetek is könnyen táplálhatták a vámpírokról szóló elképzeléseket. A visszahúzódó íny miatt a fogak hosszabbnak, agyarszerűnek tűnhettek, a vöröses vizelet pedig a vérivásról szóló hiedelmekkel kapcsolódhatott össze. Sok porfíriával élő ember vérszegény is volt, a középkori orvosok pedig bizonyos esetekben állati vér fogyasztását ajánlhatták a vashiány enyhítésére. A fokhagyma is problémát jelenthetett, mivel a benne található kénes vegyületek kiválthatták vagy ronthatták a tüneteket, ezért az érintettek a zöldséget is kerülték.
A porfíriát több európai királyi és nemesi családdal is összefüggésbe hozták. II. Erzsébet királynő egyik unokatestvérénél 1968-ban diagnosztizálták a betegséget. Egyes történészek azt is felvetették, hogy III. György brit király visszatérő mentális állapotromlását porfíria okozhatta, és Mária skót királynő esetében is felmerült ez a lehetőség. III. Vlad havasföldi fejedelem, vagyis Karóbahúzó Vlad neve szintén előkerült a találgatásokban, mivel alakja inspirációt adhatott a vámpírtörténetekhez, ám nincs bizonyíték arra, hogy porfíriában szenvedett volna.
Az egyik legfontosabb óvintézkedés továbbra is a napfény kerülése, még olyan gyógyszerek mellett is, amelyek csökkenthetik a porfirinek mennyiségét. A porfíriával élők természetesen nem szörnyek, és a vámpírok továbbra is a mítoszok világába tartoznak. A betegség története inkább arra mutat rá, milyen könnyen születhetnek félelmetes legendák olyan tünetekből, amelyeket egy adott korban még nem tudtak megmagyarázni.
Olvasd el ezt is!