William James Sidis 1898-ban született New Yorkban ukrajnai zsidó bevándorlók gyermekeként. Apja, Boris Sidis pszichológusként dolgozott, édesanyja, Sarah Sidis pedig orvosi tanulmányokat folytatott. Szülei úgy gondolták, hogy a rendkívüli intelligencia megfelelő neveléssel fejleszthető, ezért fiukat már egészen kis korától folyamatosan tanították.
A családi beszámolók szerint Sidis nagyon korán megtanult olvasni, gyerekként több nyelvet elsajátított, sőt még saját nyelvet is alkotott. Szülei közben kevés teret hagytak a hagyományos gyerekkori elfoglaltságoknak. A játék és a sport háttérbe szorult, a mindennapjai nagy részét tanulás töltötte ki. Tanulmányai ennek megfelelően szokatlan tempóban haladtak. 1909-ben, mindössze 11 évesen bekerült a Harvard Egyetemre, ahol hamar felkeltette a matematikusok figyelmét. Első évében előadást tartott a Harvard Matematikai Klubjában a négydimenziós testekről, majd 16 évesen megszerezte diplomáját.
A korai sikerekkel együtt azonban a sajtó érdeklődése is egyre erősebb lett. Sidis gyerekkorától újságcikkek szereplője volt, miközben évekkel fiatalabb volt egyetemi társainál, és nehezen találta a helyét közöttük. Diplomaosztója után már arról beszélt, hogy visszavonultan szeretne élni, mert rosszul viseli a tömeget és az állandó figyelmet.
Tizenhét évesen matematikát kezdett tanítani a houstoni Rice Institute-ban, ám nyolc hónap után otthagyta az állását. Ezután a Harvard jogi karára iratkozott be, de az utolsó félévben ezt a képzést is félbehagyta. Közben a politika felé fordult. Ellenezte az első világháborút, és 1919-ben egy bostoni május elsejei, munkásjogokat és háborúellenes nézeteket képviselő tüntetés után letartóztatták. Az addig elsősorban csodagyerekként ismert Sidis ekkor már egyre határozottabban próbált elszakadni attól az élettől, amelyet családja és a nyilvánosság elképzelt számára.
Tudományos érdeklődése azért nem tűnt el teljesen. 1925-ben The Animate and the Inanimate címmel könyvet jelentetett meg, amelyben kozmológiai és termodinamikai kérdésekkel foglalkozott. A mű szinte visszhang nélkül maradt, miközben a lapokat továbbra is inkább az érdekelte, mi lett az egykori csodagyerekkel.
Sidis ezután egyre egyszerűbb irodai munkákat vállalt. Amikor kollégái felismerték, jellemzően új állást keresett, és olyan munkákat is visszautasított, amelyekhez matematikai tudására lett volna szükség. Egy alkalommal egy vasúttársaság műszaki feladatokat akart rábízni, ám ő jelezte, hogy már a matematika gondolatát is nehezen viseli. Érdeklődését inkább saját, szűkebb témái felé fordította. Szenvedélyesen gyűjtötte például a villamosjegyeket és átszállójegyeket, ezek rendszeréről később könyvet is írt.
Sidis végül Bostonban telepedett le, ahol szerény körülmények között, hivatalnoki munkákból élt. A sajtó időről időre ismét megtalálta, rendszerint azzal a kérdéssel, hogyan lehet, hogy az egykor rendkívüli jövő előtt álló csodagyerek ilyen hétköznapi életet választott. Egészsége a negyvenes éveire megromlott. Magas vérnyomással küzdött, majd 1944 júliusában agyvérzést kapott. Néhány nappal később, 46 éves korában meghalt.
Sidis történetére gyakran egy elvesztegetett tehetség példájaként tekintenek, ám az élete ennél összetettebb volt. Már gyerekkorától kezdve mások elvárásai, a rendkívüli teljesítmény és az állandó nyilvánosság határozta meg. Felnőttként éppen ezektől próbált minél távolabb kerülni.
Olvasd el ezt is!