Így képzelte el a Föld jövőjét a 20. század egyik legkülönösebb zsenije
Buckminster Fuller 1965-ös animációja több ezer év emberi népességnövekedését sűríti néhány percbe. A néma adatvizualizáció nem pusztán azt mutatja meg, hogyan terjedt szét az emberiség a Földön, hanem azt is, miként gondolkodott Fuller a bolygóról mint közös, véges erőforrásokból működő rendszerről. A tervező és rendszerelméleti gondolkodó munkája ma is aktuális kérdéseket vet fel arról, hogyan látjuk saját helyünket a világban.
Buckminster Fuller neve sokaknak a geodéziai kupolákról vagy a Disney Epcot Centerében látható Spaceship Earth gömbszerkezetről lehet ismerős, munkássága azonban jóval túlmutatott az építészeten. A 20. század egyik legkülönösebb tervezői és rendszerelméleti alakjaként Fuller azt kutatta, hogyan lehetne másképp látni a Földet: nem országok, határok és rövid távú érdekek halmazaként, hanem összefüggő rendszerként, amelynek erőforrásai végesek, lakói pedig egymásra vannak utalva.
Ezt a szemléletet sűríti magába 1965-ben készült néma animációja is, amely az emberi népesség növekedését és területi terjedését mutatja be Kr. e. 1000-től Fuller jelenéig. A rövidfilm két témát kapcsol össze: az emberiség gyorsuló gyarapodását és azt a szemléletváltást, amelyet a formatervező a Dymaxion-térképpel próbált előmozdítani. Ez egy olyan vetület, amely a Föld felszínét egy ikozaéder kiterített hálójára vetíti. Az így létrejövő térkép erősen szétszabdalt, hogy más világtérképekhez képest kisebb legyen az alak- és mérettorzulás.
A Dymaxion-térkép éppen ezt a célt szolgálta. Fuller olyan világtérképet alkotott, amely a bolygót nem a megszokott politikai vagy földrajzi középpontok felől mutatta meg, hanem egyetlen összefüggő egészként. A Buckminster Fuller Institute megfogalmazása szerint ez a nézőpont segíthet abban, hogy az emberiség pontosabban érzékelje közös helyzetét a Földön.
A „Spaceship Earth” kifejezés is Fullertől származik. Ezzel arra utalt, hogy mindannyian ugyanazon a „járművön” utazunk, amely fennmaradásunkat is biztosítja a világűrben. Figyelmeztetése szerint a modern társadalmak egyik alapvető hibája, hogy túl rövid távon számolnak a költségeikkel, majd később szembesülnek azokkal a következményekkel, amelyek szűk látókörű döntésekből születtek.
Fuller hosszú idősíkokban gondolkodott, és a tervezést arra használta, hogy másokat is erre ösztönözzön. Az emberi népesség növekedését bemutató animáció mellett ugyanabban az évben John McHale művésszel és szociológussal együtt olyan grafikát is készített, amely azt ábrázolta, hogyan „zsugorodik” a bolygó az utazási és kommunikációs sebesség növekedésével. Más munkáiban még távolabbról, Kr. e. 500 000-től 1965-ig vizsgálta a közlekedési és kommunikációs technológiák összefonódását.
Fuller és McHale az adatvizualizáció korai úttörői közé tartoztak – figyelmeztet az Open Culture. Az iparosodás, a globalizáció, a népességnövekedés és a technológiai gyorsulás hosszú távú mintázatait vizuálisan átélhető folyamatokként mutatták meg. Fuller igyekezett tervezőként reagálni ezekre a trendekre, és válaszokat keresni rájuk. Abból indult ki, hogy a bolygó rendszerként működik, és képes az alkalmazkodásra, ha az emberiség megtanul tágabb összefüggésekben gondolkodni.
Gondolkodása egyszerre volt mérnöki és prófétai. A szűk szakosodás veszélyeiről például azt írta, hogy az emberi képességek így nem tudnak összekapcsolódni átfogó tudássá, vagy csak negatív formában, például új fegyverek és háborús ipari rendszerek szolgálatában jelennek meg. Fuller ezzel szemben olyan jövőt képzelt el, amelyben a Föld lakói biztonságban és méltó körülmények között élhetnek anélkül, hogy felélnék a bolygó erőforrásait.
A hatvanas években készült animáció ma is emlékeztető arra, hogy a népesség, a technológia, az erőforrások és a térérzékelés kérdései összefüggenek. Fuller munkái azt sugallják, hogy a Föld állapotáról nem lehet érdemben gondolkodni, ha kizárólag rövid távú nyereségek, gyors megoldások és helyi érdekek alapján mérlegelünk.
(Nyitókép: Wikimedia Commons)
Olvasd el ezt is!