A felnőttek 40 százalékát érinti ez a rejtett csontprobléma

Az osteopenia a csont ásványianyag-tartalmának csökkenését jelenti. Világszerte a felnőttek körülbelül 40 százalékát érinti, különösen gyakori a menopauza után lévő nőknél és az idősebb korosztályban. Önmagában általában nem jár fájdalommal vagy látványos tünetekkel, ezért sokan csak akkor szembesülnek vele, amikor csonttörést szenvednek, vagy valamilyen kockázati tényező miatt csontsűrűség-vizsgálatra küldik őket – írja a ScienceAlert.

A csont nem élettelen, változatlan szövet, hanem folyamatosan megújuló része a testünknek. A szervezet lebontja a régi csontállományt, majd újat épít a helyére. Fiatal felnőttkorban ez a két folyamat nagyjából egyensúlyban van, a csonttömeg pedig általában a húszas évek közepén vagy a harmincas évek elején éri el a csúcsát.

Az életkor az egyik legfontosabb kockázati tényező, de nem az egyetlen. A hormonális változások, különösen az ösztrogénszint menopauza utáni csökkenése, jelentősen gyorsíthatják a csontlebontást. Ennek azért van nagy szerepe, mert az ösztrogén segít lassítani a csontvesztés természetes folyamatát. A portál információi alapján az 50 év feletti nők nagyjából fele élete során elszenved valamilyen, csontgyengeséghez köthető törést.

Az életmód szintén sokat számít. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a mozgáshiány idővel gyengítheti a csontokat. Az étrend sem mellékes: ha valaki nem jut elég kalciumhoz, vagy alacsony a D-vitamin-szintje, a szervezet nehezebben tudja felépíteni és fenntartani az erős csontállományt. Bizonyos gyógyszerek, például a hosszú ideig alkalmazott szteroidok, valamint egyes betegségek, köztük a tápanyag-felszívódást érintő állapotok, tovább növelhetik a kockázatot.

Az osteopenia felismerése azért fontos, mert ilyenkor még sokat lehet tenni a folyamat lassításáért. A csontsűrűséget leggyakrabban DEXA-vizsgálattal mérik, amely alacsony sugárterhelésű röntgeneljárás. Az eredményt általában úgynevezett T-score értékben adják meg: a mínusz 1,0 és mínusz 2,5 közötti tartomány osteopeniára utal, míg a mínusz 2,5 alatti érték már csontritkulásnak felel meg. A kezelés és a megelőzés célja elsősorban az, hogy lassítsák a további csontvesztést, és csökkentsék a törések esélyét. Ebben fontos szerepe van a rendszeres mozgásnak. A testsúlyt terhelő mozgásformák, például a gyaloglás, a tánc vagy a kocogás serkenthetik a csontképződést, az erősítő edzések pedig az izmokat és a csontokat is stabilabbá tehetik.

Az osteopeniát nem érdemes egyszerűen a csontritkulás enyhébb változataként kezelni. Inkább figyelmeztető jelnek tekinthető, amely lehetőséget ad a beavatkozásra. A folyamat nem szükségszerűen vezet csontritkuláshoz: korai felismeréssel, célzott életmódbeli változtatásokkal és szükség esetén kezeléssel a csontvesztés lassítható, bizonyos esetekben pedig a csontsűrűség is javulhat.