Ennek megértéséhez először érdemes belegondolni a világűr felfoghatatlan méreteibe. Az emberi agy egyszerűen nem ilyen távolságok értelmezésére fejlődött ki: kozmikus léptékben a „nagyon messze” és az „egymilliószor olyan messze” közötti különbséget is nehéz érzékelnünk.
Jó példa erre a Parker Solar Probe, az emberiség által épített egyik leggyorsabb űreszköz. Sebessége a Nap közelében a 600 ezer kilométer per órát is meghaladta. Ha elképzelnénk egy emberes űrhajót, amely folyamatosan hasonló tempóban képes haladni, a Marsot akár néhány hét alatt elérhetnénk. Az igazán nagy távolságoknál azonban gyorsan szertefoszlana a lelkesedés.
A Plútó eléréséhez ilyen sebességgel is nagyjából egy évre lenne szükség, az Oort-felhő feltételezett külső határáig vezető út azonban már több ezer évig tarthatna. És még mindig csak a Naprendszer környezetéből jutnánk ki. Felmerül tehát a kézenfekvő kérdés: miért nem építünk egyszerűen sokkal gyorsabb űrhajót?
A jelenlegi fizikai ismereteink alapján a fénysebességnél gyorsabb utazásra nincs megvalósítható módszerünk, de elméletileg elképzelhetők olyan fejlett meghajtási rendszerek – például fúziós vagy antianyagot használó technológiák –, amelyek a fénysebesség bizonyos hányadára gyorsíthatnának egy űreszközt.
Tegyük fel rendkívül optimistán, hogy egyszer képesek leszünk a fénysebesség 20 százalékával haladó űrhajót építeni. Ez körülbelül 60 ezer kilométert jelentene másodpercenként. Az Alpha Centauri, a Naphoz legközelebbi csillagrendszer így nagyjából két évtized alatt lenne elérhető. Csakhogy ekkora sebességnél egy újabb probléma jelentkezne.
A világűr szinte üres, de a „szinte” ebben az esetben kulcsfontosságú. Gázok, nagy energiájú részecskék, porszemek és kisebb-nagyobb törmelékek találhatók benne. Hétköznapi sebességnél ezek nagy része nem jelentene komoly veszélyt. A fénysebesség 20 százalékánál azonban egészen más a helyzet.
Minél gyorsabban haladnánk tehát, annál veszélyesebbé válna minden, ami az utunkba kerül. Könnyen lehet, hogy jóval a fénysebesség elérése előtt találkoznánk egy olyan gyakorlati sebességhatárral, amelyet embereket szállító űrhajóval rendkívül nehéz lenne átlépni.
Tegyük fel, hogy az emberiség ezt a problémát is megoldja. Megépítjük a megfelelő űrhajót, és húszévnyi utazás után megérkezünk az Alpha Centauri rendszeréhez. Ezzel még mindig nem oldottuk meg a legfontosabb problémát: egyáltalán nem biztos, hogy olyan bolygót találnánk, ahol az ember képes lenne élni.
Kozmikus értelemben a Nap közvetlen környezete ráadásul meglehetősen ritkás. A közeli csillagok jelentős része vörös törpe, és bár több csillag körül is ismerünk olyan bolygókat, amelyek az úgynevezett lakhatósági zónában keringenek, ez önmagában még korántsem jelenti azt, hogy valóban lakhatók. Elég csak a Marsra gondolni: a Nap lakhatósági zónájának közelében található, mégsem éppen ideális hely az ember számára.
Az igazán ígéretes bolygók akár több tucat vagy több száz fényévre is lehetnek tőlünk. Még elképesztően gyors űrhajókkal is generációkon át tartó utazásra lenne szükség ahhoz, hogy elérjük őket.
Mindez nem jelenti azt, hogy az emberiség biztosan soha nem jut el más csillagokhoz. A jövő technológiai fejlődését különösen nehéz megjósolni. A történelem erre látványos példát is szolgáltat. 1903-ban a The New York Times egyik írása azt jósolta, hogy az embernek akár egymillió–tízmillió évre is szüksége lehet a működő repülőgép megalkotásához. Mindössze néhány hónappal később a Wright fivérek végrehajtották első sikeres motoros repülésüket, 66 évvel később pedig az ember már a Holdon járt.
Elképzelhető tehát, hogy a jövő embere megoldja a biológiai öregedés problémáját, mesterséges intelligenciával irányított űrhajókat küld más csillagrendszerekbe, vagy olyan meghajtási technológiát fejleszt ki, amelyet ma még elképzelni sem tudunk.
Jelenlegi tudásunk alapján azonban a csillagközi utazás akadályai óriásiak. Nemcsak gyorsabb űrhajókra lenne szükségünk: olyan technológiai ugrást kellene végrehajtanunk, amely talán éppen olyan felfoghatatlannak tűnik számunkra, mint egy Holdra szálló űrhajó tűnt volna több ezer évvel ezelőtt.
Olvasd el ezt is!