Az univerzum legrémisztőbb régiója: a 300 millió fényév széles Boötes-üreg
Ha a világűrre gondolunk, általában csillagokkal és bolygókkal teli galaxisokat képzelünk el, a valóság azonban egészen más. A világegyetem túlnyomó része szinte teljesen üres: javarészt hatalmas, több százmillió fényév átmérőjű térségek alkotják, amelyekben alig találni bármit. Ezeket a régiókat kozmikus üregeknek nevezzük.
Az objektumok nem egyenletesen oszlanak el a világűrben. Amikor a csillagászok az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb térképeket készítettek az univerzumról, meglepő mintázat rajzolódott ki, miszerint a galaxisok, a kozmikus gázok és a sötét anyag egy hatalmas kozmikus hálózatba rendeződnek. A sűrűbb régiók hosszú szálakat és falakat alkotnak, ahol galaxishalmazok találkoznak. A köztük húzódó terek viszont hatalmas, szinte teljesen üres üregek; mára több ezer ilyen régiót azonosítottak a kutatók.
A Tejútrendszer a Lokális Csoport nevű galaxishalmaz része, amely több mint ötven galaxist foglal magába – köztük az Androméda-galaxist is, amely mintegy 2,5 millió fényévre található tőlünk. Ez a csoport egy még nagyobb struktúrához, a Virgo-szuperhalmazhoz kapcsolódik, amely több ezer galaxist tartalmaz. A sűrűbb régiók azonban mindig ürességekkel váltakoznak: a kozmikus háló „falain” és csomópontjain túl a köztük lévő tér nagyrészt üres marad.
Ennek oka a gravitáció működésében rejlik. Az anyaggal sűrűbben kitöltött régiók erősebben vonzzák egymást, ezért a galaxisok idővel ezekbe a csomópontokba sodródnak. Az ürességekben viszont kevés a tömeg, így a bennük található sötét anyag lassan a peremek felé húzódik. Emiatt az üregek az idő múlásával egyre nagyobbá és ritkábbá válnak, miközben a körülöttük lévő galaxisfalak egyre jobban sűrűsödnek.
A szakemberek szerint a világegyetem gyorsuló tágulását okozó sötét energia hatása ezekben a ritka régiókban különösen jól vizsgálható, mivel kevésbé zavarja a gravitációs kölcsönhatás. Így ezek a kozmikus üregek segíthetnek megérteni az univerzum tágulását.
Olvasd el ezt is!