Az ízek fogságában: így verik át az agyunkat a modern ételek
Sokszor csak egy zacskó chips vagy dobozos üdítő elfogyasztása után érezzük úgy, hogy nassolnánk még valamit. Ez nem véletlen: a modern élelmiszeripart vizsgáló kutatók szerint egyértelmű, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek jelentős részét tudatosan úgy alakítják ki, hogy minél addiktívabbak legyenek.
Chris van Tulleken brit orvos és tudományos újságíró szerint az elhízást sokáig csupán az akaraterő kérdéseként kezelték, pedig a jelenség ennél jóval összetettebb. Az amerikai egészségügyi adatok alapján az elhízás aránya az 1970-es évek közepétől szinte minden társadalmi csoportban egyszerre kezdett meredeken emelkedni. Ezt aligha magyarázza az, hogy emberek milliói hirtelen elvesztették volna az önkontrolljukat.
Az okok az élelmiszerekben keresendők. Az ipari feldolgozás nem csupán az ízeket formálja, de az állagot is. A puha, könnyen rágható vagy gyorsan szétolvadó ételeket általában gyorsabban esszük meg, kevesebbet rágjuk őket, a szervezet teltségérzete emiatt később kapcsol be.
A modern snackek jelentős része az „eltűnő kalóriasűrűség” elvére épül. Ilyenek például a chipsek, amelyek az első harapás után szinte elolvadnak a szájban. A gyorsan eltűnő állag miatt kevésbé érezzük nehéznek vagy laktatónak ezeket az ételeket, ezért könnyebben nyúlunk a következő falatért.
Az élmény azonban nem áll meg az íznél. Az élelmiszeripar a hangokra, a csomagolásra és a látványra is épít: egy üdítős doboz nyitása, egy csomagolás zörgése vagy egy gabonapehely roppanása is része lehet a fogyasztási élménynek. A Kellogg’s híres „snap, crackle and pop” (magyarul: „pattog, recseg és ropog”) szlogenje klasszikus példája annak, amit ma hangalapú márkaépítésnek nevezünk.
Ashley Gearhardt pszichológus kutatásai szerint a függőséghez hasonló viselkedés leginkább az egészségre káros, ultrafeldolgozott ételekhez köthető. Nem a gyümölcsök, zöldségek vagy természetes alapanyagok váltanak ki ilyen reakciót, sokkal inkább a pizza, a fagylalt, a csokoládé és más olyan termékek, melyek összetétele, állaga és energiasűrűsége messze áll a kevéssé feldolgozott élelmiszerektől. Ezek az agy jutalmazási rendszerére hatnak, egyes embereknél pedig kényszeres fogyasztást idézhetnek elő.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy sokak számára éppen ezek az élelmiszerek jelentik a legolcsóbb és legkönnyebben elérhető választást. A szakemberek szerint ezért félrevezető pusztán egyéni felelősségként kezelni az elhízást és a rossz táplálkozást. A háttérben ugyanis egy olyan rendszer áll, amelyet nagy pontossággal arra terveztek, hogy minél többet fogyasszunk.
Olvasd el ezt is!