
5 híres ember bizarr végrendelete, amely máig meglepetést okoz
Amikor valaki érzi, hogy közel a halál, a szavai és döntései különlegesen nagy súlyt kapnak. Ilyenkor sokan a legmélyebb félelmeikről, vágyaikról és ragaszkodásaikról árulnak el valamit, mások pedig még egyszer megpróbálják meghatározni, hogyan emlékezzen rájuk a világ. A következő híres emberek végakarata éppen ettől vált ennyire emlékezetessé.

Napóleon 1821-ben, Szent Ilona szigetén halt meg, száműzetésben. Végrendeletének egyik legfurcsább kérése az volt, hogy halála után borotválják le a haját, a tincsekből készítsenek karkötőket, azokat pedig osszák szét családtagjai és közeli ismerősei között. A gesztus elsőre meghitt emléknek tűnik, a hajminták azonban később történelmi találgatások alapjává váltak: egyes vizsgálatok magas arzénszintet mutattak ki bennük, ami mérgezésről szóló elméleteket is táplált. A történészek és orvosi kutatások többsége ma óvatosabban fogalmaz, és halálát inkább súlyos gyomorbetegséghez, illetve gyomorrákhoz köti.

Hans Christian Andersen meséi gyerekkorok egész sorát formálták, a szerző személyes félelmei azonban jóval nyugtalanítóbb világba vezetnek. Ahogy írtunk is róla, erősen tartott attól, hogy tévedésből halottnak hiszik, és élve temetik el, ezért azt szerette volna, ha temetése előtt orvosa egyértelműen meggyőződik a haláláról. Mindezt úgy szerette volna elérni, hogy felvágják az ereit, hogy megbizonyosodjanak róla: tényleg elhunyt. Egy másik kívánsága kevésbé komor volt: azt kérte, hogy a gyászmenet zenéjének tempója igazodjon a gyerekek lépteihez, mert úgy gondolta, sok gyermek kíséri majd utolsó útjára.

Janis Joplin 1970-ben, mindössze 27 évesen halt meg, de végakaratában gondoskodott arról, hogy a búcsúja ne merev, komor esemény legyen. Az énekesnő 2500 dollárt különített el, hogy barátai és szerettei a halála után összegyűljenek, igyanak, beszélgessenek, és felszabadult együttléttel emlékezzenek rá. A búcsúztatót a kaliforniai San Anselmóban, a Lion’s Share nevű helyen tartották. Kívánsága pontosan illett ahhoz az élethez, amelyben a zene, a szabadságvágy és a társasági élet szorosan összetartozott.

Benjamin Franklin végakaratának egyik legérdekesebb részlete egy francia királyi ajándékhoz kapcsolódott. XVI. Lajos egy miniatűr portrét ajándékozott neki, amelyet 408 gyémánttal foglalt keret díszített. Franklin a tárgyat a lányára, Sarah Bache-re hagyta, de kikötötte, hogy sem ő, sem pedig a lányai nem készíthetnek ékszert a kövekből. A rendelkezés mögött erkölcsi állásfoglalás is állt: Franklin nem akarta bátorítani azt a divatot, amelyet költségesnek, hiúnak és haszontalannak tartott.

William Shakespeare végrendeletének egyik legismertebb bejegyzése első olvasásra meglepően távolságtartónak tűnik. A drámaíró feleségére, Anne Hathawayre a „második legjobb ágyát” hagyta a hozzá tartozó ágyneművel együtt. Sokan sértésként értelmezték a különös örökséget, de a magyarázat ennél árnyaltabb. A korabeli háztartásokban a legjobb ágyat gyakran a vendégeknek tartották fenn, míg a második legjobb ágy könnyen lehetett a házaspár saját fekhelye.
Olvasd el ezt is!