Vadzsid Ali Sah az észak-indiai Lakhnauban nőtt fel, amely akkoriban a költők, zenészek és táncosok fontos kulturális központja volt. Eredetileg nem ő következett volna az öröklési sorban, 21 éves korában azonban trónörökössé nyilvánították, 1847-ben pedig Avadh királya lett.
Az uralkodástól elválaszthatatlan volt számára a művészet. Termékeny író és költő volt, zenével is foglalkozott, és különösen érdekelte az előadóművészet. A palotában női előadók egy csoportjának képzését támogatta, akiket pariknak, vagyis tündéreknek nevezett, produkcióikat pedig személyesen is irányította.
Magánélete legalább olyan rendhagyó volt, mint művészetpártolása. Síita muszlimként egyszerre legfeljebb négy nővel köthetett hivatalos házasságot, ideiglenes házassági szerződéseket azonban ennél jóval több nővel létesíthetett. A Royal Collection Trust szerint úgy tartják, Vadzsid Ali Sah élete során több mint 375 nőt vett feleségül, akik között számos, a palotában élő pari is volt. A szerelmet és a nőkhöz fűződő kapcsolatát ráadásul maga az uralkodó is megörökítette. Uralkodásának első éveiben készült el az urdu nyelven, rímes verssorokban írt Ishqnamah, vagyis A szerelem könyve.
Az Ishqnamah központi témája az ishq, vagyis a szerelem, elsősorban a zene és a nők iránt érzett vonzalom. Vadzsid Ali Sah a műben József bibliai-koráni alakjához hasonlította magát, olyan férfiként ábrázolva önmagát, aki nőkre és férfiakra egyaránt erős vonzerőt gyakorol. A történet azonban nem pusztán romantikus kalandok sorozata. Az uralkodó a művészetekhez fűződő érzelmi kapcsolatáról és a zene emberi testre és elmére gyakorolt erejéről is írt, a történetek pedig idővel egyre sötétebb hangulatúvá válnak, ahogy szerelmei hűtlenségével szembesül. A könyv emellett életének fontos eseményeit, köztük saját és apja koronázását is megörökíti. Ezen a linken tudunk belenézni a könyvbe.
Az Ishqnamah fennmaradt példánya nemcsak tartalma miatt különleges. A fényűző kéziratot nagy méretű nasztalík írással készítették, lapjait pedig 103 aranyszegélyes festmény díszíti. Vadzsid Ali Sah három kivétellel mindegyik képen szerepel. Korai ábrázolásain arany glória veszi körül a fejét, koronázása után pedig már glóriával övezett koronával jelenik meg. A képeken szereplő feleségeit részletes, egyedi arcvonásokkal ábrázolták. A festmények alapjául valószínűleg fényképek szolgáltak, amelyeket az uralkodó udvari fotósa, Ahmad Ali Khan készíthetett. Néhány nő arcát ugyanakkor virág, legyező vagy napernyő takarja, másokat hátulról festettek meg – elképzelhető, hogy ők nem akartak a fényképezőgép elé ülni. A képeken az uralkodó kedvenc zenészei is rendszeresen feltűnnek.
A kézirat fennmaradása önmagában is szerencsés véletlen. Az avadhi királyi könyvek jelentős része 1858-ban megsemmisült, amikor kifosztották a lakhnaui palotát. Az Ishqnamah azonban túlélte a pusztítást. Katonák vitték el a palotából, majd Sir John Lawrence-hez került, aki később India főkormányzója és alkirálya lett. Lawrence 1859-ben Viktória királynőnek ajándékozta a könyvet.
A különleges kötet ma a windsori Királyi Könyvtár gyűjteményének része. A könyv egyszerre a letűnt indiai királyság ritka művészeti emléke és Vadzsid Ali Sah rendkívüli életének személyes lenyomata is: egy uralkodóé, akinek a zene, a művészet és a szerelem olyannyira meghatározta az életét, hogy még saját szerelmi történeteit is egy pazarul illusztrált könyvben örökítette meg.
Olvasd el ezt is!