Melladóval sújtották az indiai nőket a 19. században
A 19. századi India déli részén a nők öltözködése társadalmi rangot is jelzett, és az alsóbb kasztokhoz tartozók számára még az sem volt magától értetődő, hogy eltakarhatják a felsőtestüket. A Travancore fejedelemségében eközben egy mulakkaram nevű adót is kivetettek rájuk, amelyet ma gyakran egyszerűen „melladóként” emlegetnek. A rendszer nem a női test méretei alapján működött, hanem egy jóval szélesebb, kaszt és nem szerint felépített adóztatás része volt.
A mai Kerala területén fekvő Travancore társadalmát szigorú kaszthierarchia határozta meg. Az alsóbb kasztokhoz tartozó közösségeket, köztük a Nadar és Ezhava csoportokat, többféle adó sújtotta. A nőkre kivetett mulakkaram mellett a férfiak külön fej- vagy úgynevezett bajuszadót is fizethettek.
A mulakkaram elnevezése miatt később széles körben elterjedt az a kép, hogy a nőket azért adóztatták meg, mert eltakarták a mellüket, esetleg az összeg a testük adottságaitól függött. A történeti dokumentumok inkább kasztalapú fejadóként írják le a rendszert. Ettől függetlenül az öltözködésre vonatkozó szabályok nagyon is valósak voltak, és ugyancsak a társadalmi különbségeket erősítették.
Az öltözködési szabályok lényege az volt, hogy az alsóbb kasztokhoz tartozó nők nyilvános helyen nem takarhatták el szabadon felsőtestüket, mivel bizonyos ruhadarabokat a magasabb társadalmi rang jelképeinek tekintettek. Az öltözködés így a társadalmi hierarchia látható eszközévé vált. Az érintett közösségeket közben kunyhókra, munkaeszközökre és munkavégzésre kivetett terhek is sújtották, ezért a rendszer gazdasági és társadalmi kiszolgáltatottságot is teremtett – írja a Free Malaysia Today.
Ehhez a korszakhoz kapcsolódik Nangeli története is. A hagyomány szerint az alsóbb kasztból származó nő megtagadta a mulakkaram megfizetését, majd tiltakozásképpen megcsonkította saját testét. Történetét főként a helyi folklór őrizte meg, közvetlen levéltári bizonyítékok nem támasztják alá egyértelműen. Mégis fontos szimbólummá vált a kaszt- és nemi alapú elnyomással szembeni ellenállás történetében.
A 19. század első felében egyre erősebb tiltakozás bontakozott ki az öltözködési korlátozások ellen. A Nadar közösség nőtagjai, köztük az 1820-as évektől kereszténységre áttérők, egyre gyakrabban kezdtek felsőruházatot viselni, ellenállva az addigi társadalmi előírásoknak. Az ebből kialakuló konfliktussorozat Channar-felkelésként, illetve Nadar Upper Cloth Revolt néven vált ismertté, és 1813-tól 1859-ig húzódott. A hatóságok többször megpróbálták rendeletekkel szabályozni, milyen ruhát viselhetnek az alsóbb kasztok nőtagjai, míg végül 1859-ben Travancore uralkodója kihirdette, hogy ők is eltakarhatják felsőtestüket, bár továbbra sem öltözhettek a magasabb kasztok nőivel azonos módon.
Olvasd el ezt is!