II. Erzsébet anyósát skizofrénia miatt zárták szanatóriumba

Aliz 1885-ben született a windsori kastélyban, Viktória királynő dédunokájaként. Már gyerekkorában kiderült, hogy súlyos halláskárosodása van, ami egy arisztokrata család szabályokkal teli világában komoly elszigeteltséget jelenthetett. A környezete gyakran alábecsülte, ő azonban megtanult beszélni, és több nyelven is kiválóan olvasott szájról. Fiatalon találkozott András görög herceggel, akivel 1903-ban házasodott össze. Házasságuk után Görögországba költözött, négy lánya született, majd 1921-ben Korfun világra jött egyetlen fia, Fülöp. A család nyugalma hamar széthullott. A görög monarchiát politikai válság rázta meg, András herceget halálra ítélték, majd a büntetést végül száműzetésre változtatták. Aliz férjével és csecsemő fiával együtt elhagyta Görögországot.

A száműzetés évei lassan felőrölték a családot. Elveszítették vagyonuk és rangjuk biztonságát, rokonok támogatására szorultak, Aliz házassága pedig egyre távolabb került attól, aminek annak idején indult. Közben egyre erősebben fordult a vallás felé. 1928-ban áttért a görög ortodox hitre, és egyre mélyebb spirituális élményekről beszélt. Családja aggódni kezdett érte, majd 1930-ban pszichiátriai kezelés alá került. A korabeli orvosok skizofréniával diagnosztizálták, és a svájci Bellevue Szanatóriumba vitték. A rendelkezésre álló életrajzi források szerint akarata ellenére szakították el a családjától, és hosszú időn át nem hagyhatta el az intézményt. Aliz mindvégig azt állította, hogy épelméjű, többször kérte szabadon bocsátását, később pedig mély árulásként élte meg, hogy saját rokonai is részt vettek a döntésben.

A szanatóriumból való távozása után évekre eltűnt családja látóteréből. Egyszerű panziókban élt, visszahúzódva, bizonytalan körülmények között. 1937-ben lánya, Cecília repülőgép-szerencsétlenségben meghalt férjével és gyermekeivel együtt. Aliz a temetésen hosszú évek után találkozott újra a családjával. A tragédia után lassan visszatalált ahhoz az élethez, amelyben másokról gondoskodhatott. A második világháború idején Athénban maradt, miközben Görögország német megszállás alá került. Szerény körülmények között élt, segített a rászorulóknak, és amit kapott, gyakran továbbadta. Amikor a nácik üldözni kezdték a görögországi zsidó családokat, Aliz saját otthonában bújtatta a Cohen család több tagját. Ők a görög királyi család régi ismerősei voltak, a hercegnő pedig tudta, hogy ha lebukik, mindannyiuk élete veszélybe kerülhet.

A Cohen család túlélte a háborút. Aliz bátorságát később a Jad Vasem, a jeruzsálemi holokauszt-emlékközpont is elismerte, és a Világ Igaza címet adományozta neki. Élete utolsó éveiben Londonban, a Buckingham-palotában élt, ahol 1969-ben halt meg. Kívánsága szerint később Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén temették el. Különös sorsa sokáig fia történetének árnyékában maradt, pedig önmagában is megrendítő 20. századi történet: egy hercegnőé, aki elveszítette otthonát, családját és szabadságát, később mégis mások életét mentette meg.