Rémálom a jégpalotában: így szórakozott alattvalóival a kegyetlen orosz cárnő
Kevés történelmi uralkodó köré szövődött annyi hátborzongató történet, mint Anna Ivanovna orosz cárnő köré. Nevéhez olyan kegyetlen anekdoták kapcsolódnak, amelyek olykor egy horrorregény lapjaira kívánkoznának. Bár a legendák egy része az évszázadok során kiszíneződött, uralkodása valóban a Romanovok egyik legsötétebb időszakának számított.
Anna Ivanovna 1693-ban született, V. Iván cár lányaként. Apja testi fogyatékosságai miatt soha nem volt igazán erős uralkodó, a birodalom tényleges irányítását ezáltal féltestvére, Nagy Péter határozta meg. A fiatal Anna gyermekkorát az udvari pompa helyett a szigorú nevelés jellemezte.
Később politikai házasságot kötött a Kurland Hercegség uralkodójával, aki azonban alig néhány hónappal az esküvő után meghalt, így Anna csaknem húsz éven át özvegyként élt – távol az orosz udvartól. Aztán 1730-ban váratlanul visszahívták Moszkvába, hogy elfoglalja a trónt. Az ország legbefolyásosabb főurai azt hitték, könnyen irányítható báb lesz, ezért szigorú feltételekhez kötötték volna hatalmát.
Kortársai szerint uralkodását különös szórakozások és megalázó udvari játékok jellemezték. A nemeseket gyakran kényszerítette nevetséges jelmezek viselésére, udvari bolondokat és testi fogyatékkal élő embereket tartott maga körül, akiket szórakoztatás céljából szerepeltetett. A történészek szerint ezek a kegyetlen látványosságok jól tükrözték a 18. századi orosz udvar sajátos világát, még ha a későbbi beszámolók olykor túlzásokba is estek.
A leghíresebb történet kétségkívül a jégpalota-eset. 1740 telén Anna egy teljes palotát építtetett jégtömbökből a Néva partján. Ide kényszerített egy nemesi származású férfit, Mihail Golicint, akit korábban katolikus hitre való áttérése és külföldi házassága miatt megalázott: az udvari mulatság részeként részt kellett vennie egy groteszk esküvőn. A friss házasokat ezután egyetlen éjszakára a jégpalotába zárták. A korabeli források szerint végül túlélték az éjszakát, részben azért, mert az őröket sikerült megvesztegetniük melegebb takarókért.
Anna Ivanovna 1740-ben, mindössze tízéves uralkodás után halt meg. Megítélése ma is megosztja a történészeket. Egyesek szerint zsarnok volt, aki félelemmel kormányzott, mások úgy vélik, a róla kialakult képet részben politikai ellenfelei és az utókor sötétítette el. Abban azonban kevés vita van, hogy a Romanov-dinasztia történetének egyik legkülönösebb és legellentmondásosabb alakja maradt, akinek neve évszázadok múltán is egybeforrt a kegyetlenség és a hatalom természetéről szóló történetekkel.
Olvasd el ezt is!