Reneszánsz háború: Leonardo da Vinci és Michelangelo ki nem állhatták egymást

Firenze vezetése a Palazzo Vecchio ötszázak termét, vagyis a Salone dei Cinquecentót akarta nagyszabású történelmi jelenetekkel díszíteni. Az Anghiari csatáját Leonardo kapta feladatul, a Cascinai csatát Michelangelo. A két művész így ugyanabban az épületben, egymás közelében dolgozott két hatalmas kompozíción.

A helyzetet tovább élezte, hogy pályájuk egészen más szakaszában jártak. Leonardo ekkor már az ötvenes éveiben járó, elismert mester volt, Michelangelo pedig nála több mint húsz évvel fiatalabb, gyorsan fejlődő művész. Szemléletük is jelentősen különbözött. Leonardo a fényt, az árnyékot, az arckifejezéseket és az emberi viselkedést figyelte aprólékosan, Michelangelo pedig az anatómia, az izmok és a test mozgásának erejét helyezte művei középpontjába.

A róluk fennmaradt beszámolók személyes összetűzésekről is szólnak. Michelangelo gúnyolta Leonardót amiatt, hogy több nagy tervét sem fejezte be, köztük egy monumentális lovasszobrot. Leonardo sem rajongott fiatalabb vetélytársának modoráért. A történetek pontos megfogalmazása forrásonként eltér, annyi azonban világos, hogy kapcsolatukat komoly feszültség jellemezte.

Mindez a két firenzei csataképen is látványosan megmutatkozott. Leonardo az Anghiari csatájánál a küzdelem zavarát és az arcokon megjelenő indulatokat próbálta megragadni. A kompozíció legismertebb részén lovak és katonák gabalyodnak egymásba. A művész ezúttal is kísérleti technikával dolgozott, amely azonban problémásnak bizonyult. A falkép befejezetlen maradt, eredetije pedig később elveszett.

Michelangelo a Cascinai csatához készített kartonján a harcra készülő férfitestekre helyezte a hangsúlyt. A megfeszülő izmok, a hirtelen mozdulatok és az anatómiai részletek annyira lenyűgözték a kortárs művészeket, hogy sokan tanulmányozták és másolták a rajzot. A végleges falkép azonban ebből sem készült el, Michelangelót ugyanis Rómába hívták, ahol II. Gyula pápa új megbízásokkal várta.

Így a reneszánsz egyik leghíresebb művészi párharcából végül két befejezetlen mű maradt. Előkészítő rajzaik és fennmaradt másolataik azonban így is hatással voltak a következő művészgenerációkra. Későbbi pályájuk tovább erősítette a köztük lévő különbséget. Leonardo éveken át dolgozott a Mona Lisán, miközben jegyzetfüzeteit anatómiai, mérnöki és természettudományos megfigyelésekkel töltötte meg. Michelangelo a Pietà és más szobrai után a Sixtus-kápolna mennyezetén több száz emberi alakból épített fel monumentális képi világot.

Leonardo 1519-ben Franciaországban halt meg, Michelangelo pedig 1564-ben Rómában. A firenzei párharcukból születő két művet ma már nem láthatjuk eredeti formájában, a történetük mégis fennmaradt. Kevés helyzet mutatja ennyire látványosan, mi történik, amikor ugyanabban a városban, ugyanabban az időben két teljesen eltérő művészi világ próbálja felülmúlni a másikat.