Keresztet vetettek, valahányszor meglátták ezt a Lucifer-festményt
Franz von Stuck Lucifer című festménye több mint százharminc éve készült, mégis különös erővel hat a nézőre. A képen nincs pokoli tűz, se látványos démoni környezet, csupán egy sötétbe húzódó alak, akinek tekintete szinte kilép a vászonból. A történet szerint a mű annyira megrémítette Ferdinánd bolgár fejedelem minisztereit, hogy valahányszor meglátták, muszáj volt keresztet vetniük.
A német szimbolizmus egyik legnyugtalanítóbb festménye 1890-ben született. Alkotója, Franz von Stuck a századforduló müncheni művészeti életének meghatározó alakja volt, aki a müncheni szecesszió egyik alapítójaként is ismertté vált. Művészetében visszatérő téma volt a bűn, a vágy, a mitológia és a démoni emberalak, vagyis mindaz, ami a 19. század végének Európájában egyszerre tűnt vonzónak és fenyegetőnek.
Stuck képein a mitológiai és bibliai alakok gyakran emberi testet kapnak, de valami mégis elmozdul bennük a hétköznapitól. A Lucifer is éppen ettől hat kifejezetten erősen. A bukott angyal nem torz szörnyként jelenik meg, és nem is a pokol uraként áll előttünk. Egy meztelen, összegörnyedt férfialak ül a sötétben, testtartása zárt, tekintete viszont kíméletlenül nyílt.
A festmény erejét nagyrészt ez az ellentmondás adja. Lucifer mintha visszahúzódna a sötétbe, közben mégis ő irányítja a néző figyelmét. Fekete szárnyai alig válnak el a háttértől, sárgás szemei viszont szinte világítanak. A kép, habár nem mutat cselekményt, kifejezetten feszültséggel teli. Olyan pillanatot látunk, amely inkább egy gondolat előtti csendnek tűnik, mint lezárt jelenetnek.
A mű Stuck sötét, monumentális korszakához kapcsolódik. A nagy méretű vászon, a hideg, kékesszürke tónusok és a visszafogott fény mind azt erősítik, hogy a Lucifer jóval több egyszerű vallási illusztrációnál. A festő a bűn külső jelképei helyett olyan alakot teremtett, aki kényelmetlenül közel áll az emberhez. A háttérben látható halvány, holdsarlóra emlékeztető fényt gyakran Lucifer nevével és egykori ragyogásával hozzák összefüggésbe. A név a latin fényhozó jelentésű szóból ered, és a keresztény hagyományban a bukott angyal alakjához kapcsolódott. Stuck festményén ez a fény már inkább maradéknak hat, egy elvesztett állapot halvány emlékének, amelyből az alak végleg kizuhant.
A Lucifer 1891-ben került Ferdinánd bolgár fejedelem gyűjteményébe, aki Münchenben, Stuck műterméből vásárolta meg a képet. A műhöz később egy anekdota is kapcsolódott, miszerint a fejedelem azt mesélte a festőnek, hogy miniszterei minden alkalommal keresztet vetnek, amikor meglátják a képet. A történet valószínűleg Stuck számára is kedves lehetett, mert pontosan azt jelezte, amit a festmény el akart érni. A Lucifer az értelmezésen túl ösztönös reakcióra késztette a befogadót.
A kép ma Szófiában, a Nemzeti Galéria Kvadrat 500 gyűjteményében található. Több mint egy évszázaddal a megszületése után is működik az a különös feszültség, amely Stuck művészetét jellemzi. Lucifer azért ijesztő, mert alig különbözik egy embertől, és úgy néz vissza ránk, mintha a bukás távoli mítosz helyett emberi lehetőség volna.
Olvasd el ezt is!