Bacon kegyetlen festménye, amely megfosztotta a pápát a hatalmától
Francis Bacon egyik legismertebb festménye Diego Velázquez X. Ince pápáról készült portréjának radikális újraértelmezése. A nyugtalanító kép nem egyszerűen idézi az eredetit, hanem kifordítja annak logikáját: a magabiztos egyházfő helyett egy bezárt, rettegő, szinte széteső alak jelenik meg.
Francis Bacon már fiatalon is kívülállóként szemlélte saját környezetét: súlyos asztmával küzdött, ami megkeserítette gyermekkorát, homoszexualitása miatt pedig egész életében elnyomásban részesült. Szigorú, autoriter apjának nevelési módszerei szintén mély nyomot hagytak benne, ami későbbi műveiben is visszaköszönt. A hatalommal, tekintéllyel és kontrollal szembeni ambivalens viszonya központi témává vált festészetében.
A második világháború alatt egészségi állapotából fakadóan nem szolgált katonaként, de önkéntesként bombázások helyszínein dolgozott, így a halál a mindennapjai részévé vált. Ezek a tapasztalatok is erősen hatottak későbbi képeire. Festményein a testek gyakran torzulnak, szétesnek vagy ketrecszerű terekbe szorulnak. A nyitott szájak, amelyek egyszerre értelmezhetők sikolyként vagy a fulladozás jeleként, visszatérő motívumokká váltak művészetében.
Bacon egyik legfontosabb inspirációja Velázquez 17. századi festménye, a X. Ince pápát ábrázoló portré volt, amelyet a művészettörténet egyik legtökéletesebb portréjaként tartanak számon. A művész rajongott a képért, de teljesen kiforgatta annak jelentését. Élőben sosem látta az eredeti alkotást, inkább fekete-fehér reprodukciókból ismerte, és bár római útja során lehetősége lett volna rá, végül nem tekintette meg.
A Tanulmány Velázquez X. Ince pápa portréjához című alkotáson a pápa nem magabiztos és tekintélyt parancsoló figuraként, hanem bezárt, rettegő, széthulló emberként jelenik meg. A trón inkább villamosszéknek vagy ketrecnek tűnik, a bíbor ruhák inkább sötét lilának és feketének hatnak, a háttér pedig szinte elnyeli az alakot.
A festő művei a 20. század közepén élő közönséget sokkolták: erőszakosnak, nyersnek és nyugtalanítónak hatottak, mégis lehetetlen volt elfordítani róluk a tekintetet. A művész olyan korszakban alkotott, amikor egyre többen kezdték vitatni a hatalmat, az intézményeket és azokat az alakokat, akik addig megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számítottak.
A festő egyébként később körülbelül 45 hasonló képet alkotott, de ezek közül sokat meg is semmisített, mivel elégedetlen volt velük.
Olvasd el ezt is!